A Pál utcai fiúk (színház)

A Vígszínház bérletünk utolsó darabja volt Molnár Ferenc klasszikusának (A Pál utcai fiúk) feldolgozása. Az előző két előadás hihetetlen csalódás (1, 2) volt, de Marton László rendezése, s a Dés László-Geszti Péter páros zenéi rendkívül feljavították az eddigi fanyar szájízt. Igen, sokkal befogadhatóbb a minden magyar által ismert történet, de nem csak erről van szó: a cselekményt sikerült egy csodás burokba tenni, egy faragott fatálcán, egyszerűen, de mégis nemesi módon tálalni. A regényből korábban azért nem készülhetett prózai feldolgozásokon kívül zenei alapokon nyugvó darab, mert a jogutódok ezt nem támogatták, egészen mostanáig.

Dés András (Dés László fia) remek intrókat és átvezetőket tervezett, sok esetben a színészek maguk adják a zenei játék elejét, ritmikai alapját, s ez fordul át nagyobb erejű háttérmuzsikává. Mindez együtt, a grund, az érzelmes dalok, az egyszerűség olyan szépen forrnak egybe, hogy a végén többszöri vastaps után sem akarod elengedni a színpadon lévőket. Nagyon szép munka (még Geréb jellemfejlődésének teljes elfelejtését is hajlandó vagyok megbocsájtani)!

Molnár Ferenc regénye nyomán

A színpadi változat kialakításában részt vett: Marton László és Radnóti Zsuzsa, Török Sándor átdolgozásának néhány elemét felhasználva.

Rendező: MARTON LÁSZLÓ

A magyar irodalom egyik legszívbemarkolóbb alkotása, felnőtteket, fiatalokat egyaránt megszólít. Közös gondolkodásunk és közbeszédünk része lett a grund, amely a miénk, ahogy Dés-Geszti csupa érzelem, csupa dallam betétdalában éneklik a szereplők. Mindnyájan emlékezünk az einstandolásra, amikor a vörösinges Pásztorok elrabolják Nemecsek kedvenc üveggolyóit, emlékezünk a gittegyletre, a füvészkertre, a csatára a grundon, és Nemecsekre, aki feláldozta magát a grundért és a társaiért.

Költészettel és emlékekkel teli hívószavak ezek, amelyeket minden generáció újra-és újra felfedez magának. A regény most Grecsó Krisztián író átiratában kerül színpadra. Reményeink szerint a Dés -Geszti szerzőpáros A dzsungel könyve több évtizedes sikerszériája után megismételheti ezt a bravúrt a Vígszínházban is, Marton László vezetésével és rendezésében.

Bűn és bűnhődés

A bérletünk második, már irodalmi gyökerei révén is várhatóan nehéz előadását (Bűn és bűnhődés) a rendezés, a színpad, s úgy egyáltalán a vizuális elemek sem tették sokkal befogadhatóbbá. Már aludtam rá párat, de még mindig emésztem, s ilyenkor nem tudom eldönteni, hogy én vagyok kevés, vagy a darab. De valami biztosan nem kerek.

Játszd újra, Sam! (színház)

jatszdujrasam

A Játszd újra, Sam! c. Woody Allen-vígjátékot szerdán néztük meg a Pesti Színházban Kern András főszereplésével.

Allan Felix, a Játszd újra Sam! főszereplője ugyanaz a gátlásos, esetlen, szemüveges, neurotikus, New York-i művész-értelmiségi, aki Woody Allen filmjeiben újra és újra feltűnik. Allan Felix zsákutcába került az életével; felesége otthagyta, egyedül ül feldúlt manhattani lakásában és kudarcainak okairól töpreng… Fantáziaképeiben mindegyre feltűnik a nagy színész, a kemény, férfias hősöket alakító Humphrey Bogart, s Felix mindegyre tőle akarja megtudni a sikeres férfiélet titkát… (vigszinhaz.hu)

A revizor

IMG_2712

Csütörtök este Eszterrel a Vígszínházban, Bodó Viktor rendezésében tekintettük meg Gogol Revizorát.

Gogol zseniális komédiája, A revizor mindig aktuális, szatirikus és groteszk kép a korrupció ördögien álnok rendszeréről, amelyben csak az egyéni érdekek számítanak.
Egy vidéki kisváros elöljáróságai lázas igyekezettel próbálják elfedni a visszaélések, sikkasztások és hazugságok minden nyomát, miután értesülnek a fővárosi revizor érkezéséről. A város vezetői pontosan tudják: saját, jól felfogott érdekük, hogy a vizsgálat idejére helyreállítsák a közrendet, és lekenyerezzék a revizort – persze ehhez meg kell találniuk az inkognitóban érkező, vizsgálódó idegent. Gyanújuk viszonylag hamar Hlesztakovra, a fővárosi fiatalemberre terelődik, aki már jó ideje a városban vendégeskedik. Hlesztakov minden pénzét eljátszotta kártyán, nem tud hazautazni, és a számláit sem tudja rendezni, ám ekkor váratlanul betoppan hozzá a szerencse, hiszen a rettegő tisztviselők elkezdik megvesztegetni. Hlesztakov élvezi a hirtelen jött szerencséjét: mindent elfogad, átvesz, megnéz, meghallgat, örömmel ellátogat bárhova – legyen az iskola, kórház, börtön –, ahova a polgármester invitálja, és ahogy azt kell: nem ígér semmit.

revizor1

Trágár rendezés, sokan a szünet után már vissza se jöttek. Ha viszont valaki ezt el tudja fogadni, akkor nagyon szórakoztató Gogol művének erősen modernizált változata is. A 21. század rengeteg kliséjét és giccsét beletolta Bodó a darabba, időnként a nézőkhöz is kiszólnak a színészek, a legextrémebb ilyen jellegű történés, amikor már a háttérben dolgozó hangmérnök beszélget főszereplőnkkel, az “álrevizorral” (Lengyel Tamás). Fura-fura, jó hangulatú az egész blokk, viszont a megítélése értelemszerűen erősen szubjektív. Ha rám hallgattok, ti is megnézitek.