A Manchester United esete a twitterrel – csodás

Nem az a fontos, hogy mi az a twitter. Nem az a fontos, hogy mi az a web. Az a fontos, hogy mire használod.

51511-photo_1

Akik ismernek, pontosan tudják, hogy életem csapata a Manchester United, szeretem a játékosokat, szeretem az edzőt, a hangulatot, a szurkolókat, a stadiont, mindent. Talán 4-5 éves lehettem, amikor eldöntöttem: én a vörösök mellé állok. Az évek csak telnek, játékosok jönnek-mennek, de a lelkesedés töretlen. Egy nagyon kemény mag persze megmaradt, Alex Ferguson, Ryan Giggs, Paul Scholes. Giggs 37 éves, s olyan sztárok mellett tud évek óta folyamatosan kiemelkedőt nyújtani, mint Wayne Rooney, Berbatov vagy esetleg Nani, de pár éve David Beckham és Cristiano Ronaldo mellett is remekelt. Ismétlem: 37 év. Az ember ilyenkor már levezet, de nem ő. Ő — like a machine.

Hét

Újra és újra visszatalálok a Grundhoz. Nem azért távolodok el tőle időnként, mert nem érzem magaménak, vagy bármi probléma lenne vele. Ha lehet ezt mondani, inkább épp ellenkezőleg: túl jó.
Egy Grundra nem írunk csak úgy kutyafuttában bejegyzést: általában linkelünk, visszamutatunk, magyarázunk, illusztrálunk, kommentálunk, szakértünk, csúfolódunk, bohóckodunk, s néhanapján – remélem egyetértenek a Kedves Olvasók abban, hogy ez jó – csak terpeszkedünk.

A Grundra nehéz bejegyzést írni. Kijöttem a gyakorlatból, kijöttem a formából. Most persze a kígyónyelvűek azt mondják, sz-sz. Ez párszaszóul annyit tesz: formádból? Pff. De igenis, ha egy blogger – legyen az bármilyen kvalitású – sok időt kihagy, akkor azt veszi észre, hogy egy velős poszt (ön nem ilyet olvas jelenleg) nem 30-40 percbe kerül, hanem 2 órába. Félelmetes.

A fogalmazás és a fogalmazáshoz való készség és hajlandóság folyamatosan elkopik, mert a twitter, a tumblr és a hasonló webkettes mikroszájtok ezt a képességet nem igénylik. 2005 környékén elkezdett a web olyan irányba fejlődni, ahol már az internetes társadalom jelentős része ír valamilyen formában naplót, blogot. Híroldalakat olvas, gondolkodik. Ez üdvözlendõ volt, mert amellett, hogy a weben írott naplók nagy részéből áradt a hülyeség és a demagógia, tudtuk: az adott személy mégis elgondolkozott valamiről, s azt formába is öntötte. Fogalmazott.

Manapság ez nincs így: az összeszedettség látszata is kezd kiveszni mindenfajta blogolási tevékenységből. A reblog egy hülyeség, például. Kicsit álszentnek érzem magam, mert Gergővel a minap beszéltem épp arról, hogy a Grundnak is kellene valami előszemetest csinálni (támblör), s sajnos ez nem csak ötlet maradt: meg is csináltam, ellenben nem éreztem az erőt és bátorságot ahhoz, hogy megmutassam Nektek. Jó döntés volt, teljesen felesleges más helyre piszkítani; ami posztot érdemel, arról lesz írva, ami pedig nem érdemel, arról nem. Egyszerű és nagyszerű.

A twitter persze más. Hogy miért? Nem tudom megmondani. Talán mert minden szempontból ingyen (főleg az idő itt a fontos tényező) és végtelenül könnyedén oszthatok meg ismerőseimmel információt, s ugyanez fordítva is működik. Letisztult platform, gyakorlatilag bárhonnan elérhető. Úgy gondolom, hogy a twitter és a blog megfér egymás mellett, csak nem szabad elcsúszni a rövid hülyéskedések felé. Nem? De.

Ami miatt írtam az a következõ: sziasztok!

Mini sutyerákságok

A blog tetején mostantól a szerkesztők apró bejegyzései lesznek láthatóak, melyhez a Twitter nevű miniblog szolgáltatást használjuk. Ehhez nem készítünk RSS-t, mivel a “posztok” csak aktuálisan érdekesek. Amennyiben a szerkesztőség többi tagja is elkezdi használni a dolgot, akkor a fenti lista frissülni fog, bár eddig heves ellenállást mutattak, így a bővítés esélye erősen konvergál a nullához, talán még a L’Hospital-szabály sem segít. Lelopitálom, igaz Peti?

Twitter, a miniblog

twitter

Egy nagyszerű oldalt szeretnék figyelmetekbe ajánlani.

Mi ez?
Egy olyan blogos szolgáltatás, ahova rövid, tömör bejegyzéseket írhatsz, fõleg azt, hogy hol vagy és mit csinálsz.

Mibe kerül ez nekem?
Nekem semmibe, de neked egy ezres lesz. Viccet félretéve, természetesen ingyenes.

Nem fog ez hamar lehalni, mert sokan használják?
De. Kb. most van ez a szituáció, nem hiszem, hogy számítottak hirtelen ekkora ugrásra. Gondolom, hamarosan nagyobb erőműveket szereznek.

Nekem már van blogom.
Nekem is, de erre csak azokat a dolgokat írom, amiket nagyjából már átgondoltam, oda pedig amik épp eszembejutnak, ilyesmik. Csajos blog? Nyád.

Amennyiben ismerlek személyesen, nyugodtan vegyél fel barátnak, s akkor a Te bejegyzéseid is meg fognak jelenni ezen az oldalon. Ha kell meghívó, abban is tudok segíteni, csak kommentelj be egy e-mailcímet.