Párizs 3. nap – futóverseny a kastélyi udvarban, Trianon, Sacre Coeur

Előző nap Versailles-ban a kastélyt megnéztük ugyan, de csak sétálgattunk, nem volt igazi sportértéke a dolognak. Bezzeg ma!

Nekünk Mohács kell

Úgy éreztem ezek után, hogy rossz irányba haladunk, úgyhogy gyorsan meg is néztem Koltay Gábor Trianon c. filmjét és jót tett. A Negatív blog pedig biztos csak viccelt, mert ha egy ilyen filmet megnézne, akkor az utcán mellét döngető álmagyart nem gondolná igazi hazafinak és nem hányná el magát Wass Albert összes versétől. Azért az Üzenet haza c. tényleg kezd kicsit elcsépelt lenni, de ez semmit nem von le az értékéből, természetesen.

A filmet egyébként tényleg melegen ajánlom, minden magyar embernek látnia kéne. Itt ingyenesen, online megtekinthető. Meg merem kockáztatni, hogy 5 ezer főnél nem nézte meg több.

Ady Endre: Nekünk Mohács kell

Ha van Isten, ne könyörüljön rajta:
Veréshez szokott fajta,
Cigány-népek langy szivű sihederje,
Verje csak, verje, verje.

Ha van Isten, meg ne sajnáljon engem:
Én magyarnak születtem.
Szent galambja nehogy zöld ágat hozzon,
Üssön csak, ostorozzon.

Ha van Isten, földtől a fényes égig
Rángasson minket végig.
Ne legyen egy félpercnyi békességünk,
Mert akkor végünk, végünk.

87

trianon

Teljes revízióra nincs esély, már Bibó István is megmondta, jobb ezen túllépni és haladni tovább az úton. Ettől függetlenül emlékezni szabad, sőt kell is. Tegyük meg.

Gergo is írt erről. Elolvasod.

Update 2015-04-16: a komment nincs már meg, amit Gergő írt így archive.org-ról idemásolom.

Olvastam a témával foglalkozó Bibó tanulmányokat,és nem értek egyet a cikken megfogalmazottakkal: “Revízióra nincs esély, már Bibó István is megmondta, jobb ezen túllépni és haladni tovább az úton.”

Bibó István azt írta, hogy azzal azonban, hogy a nemzetiségi lakosság mellett több mint három millió magyart is elszakítottak, egy lehetséges és reális Magyarországnak a képe továbbra sem rajzolódott ki, hanem az aktuális és végsőkig el nem fogadható Magyarország maradt szembeállítva az egykori, a nagy, a dicsőséges, a történelmi Magyarországgal.

Arról egy szó sincs, hogy a revíziót elvetette volna. Éppenséggel az etnikai revizionizmust tartotta helyénvalónak a multietnikus területi revizionizmus helyett.

Egyébként Bibó érvrendszerének egyik alapvetése, hogy a magyarok egy nép a sok kelet-európai nemzet közül, és nincs semmilyen kultúrfölényünk, semmi, ami miatt többre volnánk hivatottak, tehát a nagy Kárpát-medencei egységet is délibábos kábításnak tartotta. Az én értelmezésemben viszont maga Bibó is megtagadja ezt az elvet, amikor helyesli a II. háború után Kárpátalja visszacsatolását, mivel a ruszinokat bizonytalan tudatú népeknek bélyegzi, annak ellenére, hogy a magyarság kb. 10 %-ot tesz ki a lakosságból. Bibó tett az erdélyi regionális tudatra is, ő inkább a népkicserélést támogatta. (Mint államminiszter, érdekes, hogy az európai status quo mellett érvel, annak ellenére, hogy a saját bőrén tapasztalhatta a magyar régiók tudatos széttördelését. Gyár nincs bánya és közelekési struktúra nélkül!)

Bár nem tartotta jó ötletnek a háború előtti állapotok visszaállítását, azt írta:“Mindezt ki kell bírni.” (Ezt már 47-ben, Trianon megismétlésekor.) Egyértelműen Horthyékat tette meg felelősnek.

Ez részben az én olvasatom is. Azonban egyetértek azzal, aki az elején úgy szólt hozzá, hogy miért Bibó mondja meg a frankót, hiszen egy nagyon sajátos helyzetben, a felelősségvállalás korában kellett álláspontot kialakítania.

Egyébként van egy érdekes tanulmány a megidézett Bibó írások összefoglalásával, Romsics Ignác tollából. Akit érdekel, töltse le. De nem feltétlenül Bibónak kell erkölcsi mérceként mindenki előtt állnia.