Jézus Krisztus Szupersztár

A futóversenyt követően este a Madách Színház rendezésében megnéztük a Jézus Krisztus Szupersztárt a Budapest Sportarénában.

A zenés színház történetének egyik legjelentősebb darabja tér vissza csaknem huszonöt év után a budapesti közönség elé: Andrew Lloyd Webber és Tim Rice rockoperája forradalmasította a zenés színházat, és olyan kérdéseket vetett fel, amelyek mindmáig érvényesek. Főhőse nem csak a címszereplő Jézus, egyenrangú társa Júdás, aki kétségbeesett igyekezettel próbálja megérteni barátja cselekedeteit, de mindhiába. Kérdéseire rejtélyes válaszokat kap, és egyre világosabbá válik, hogy olyan történetbe csöppent, amelynek folytatására csekély hatása lehet – csakúgy, mint a többi szereplőnek, Pilátustól Heródesig, Mária Magdolnától Kajafásig. Egy hét eseményeibe tömörül minden emberi és emberfeletti történés: Jézus és híveinek jeruzsálemi bevonulásától a keresztre feszítésig tart a cselekmény. Lloyd Webber zenéje friss és elsöprő, egyik nagy sláger követi a másikat. Egy nagy ívű pálya első mérföldköve áll most új, modern és látványos köntösben a Madách Színház publikuma elé. /madachszinhaz.hu/

Sokáig Sasvári Sándor játszotta Jézust, most Tóth Attila, majd a végén ketten közösen énekelték el Jézus egyik szólóját. Azon túl, hogy remekül hangzott, a gesztus is szimbolikus jelentéssel bírt: Sándor mintegy átadta a stafétát (nem írom, hogy következő generációnak, mert végül csak 14 év van köztük). Sasvári egyébként Pilátus szerepét vitte és fogja továbbra is vinni a jövőben.

Kicsit messze ültünk Anyával, nem is egymás mellett, de jó kis darab volt ekkora térben is. Korábban már szerintem láttam színházban, de nem találtam meg a blogon, így nem vagyok benne biztos (lehet film volt az :) ). Köszönöm szépen a meghívást!

A Pál utcai fiúk (színház)

A Vígszínház bérletünk utolsó darabja volt Molnár Ferenc klasszikusának (A Pál utcai fiúk) feldolgozása. Az előző két előadás hihetetlen csalódás (1, 2) volt, de Marton László rendezése, s a Dés László-Geszti Péter páros zenéi rendkívül feljavították az eddigi fanyar szájízt. Igen, sokkal befogadhatóbb a minden magyar által ismert történet, de nem csak erről van szó: a cselekményt sikerült egy csodás burokba tenni, egy faragott fatálcán, egyszerűen, de mégis nemesi módon tálalni. A regényből korábban azért nem készülhetett prózai feldolgozásokon kívül zenei alapokon nyugvó darab, mert a jogutódok ezt nem támogatták, egészen mostanáig.

Dés András (Dés László fia) remek intrókat és átvezetőket tervezett, sok esetben a színészek maguk adják a zenei játék elejét, ritmikai alapját, s ez fordul át nagyobb erejű háttérmuzsikává. Mindez együtt, a grund, az érzelmes dalok, az egyszerűség olyan szépen forrnak egybe, hogy a végén többszöri vastaps után sem akarod elengedni a színpadon lévőket. Nagyon szép munka (még Geréb jellemfejlődésének teljes elfelejtését is hajlandó vagyok megbocsájtani)!

Molnár Ferenc regénye nyomán

A színpadi változat kialakításában részt vett: Marton László és Radnóti Zsuzsa, Török Sándor átdolgozásának néhány elemét felhasználva.

Rendező: MARTON LÁSZLÓ

A magyar irodalom egyik legszívbemarkolóbb alkotása, felnőtteket, fiatalokat egyaránt megszólít. Közös gondolkodásunk és közbeszédünk része lett a grund, amely a miénk, ahogy Dés-Geszti csupa érzelem, csupa dallam betétdalában éneklik a szereplők. Mindnyájan emlékezünk az einstandolásra, amikor a vörösinges Pásztorok elrabolják Nemecsek kedvenc üveggolyóit, emlékezünk a gittegyletre, a füvészkertre, a csatára a grundon, és Nemecsekre, aki feláldozta magát a grundért és a társaiért.

Költészettel és emlékekkel teli hívószavak ezek, amelyeket minden generáció újra-és újra felfedez magának. A regény most Grecsó Krisztián író átiratában kerül színpadra. Reményeink szerint a Dés -Geszti szerzőpáros A dzsungel könyve több évtizedes sikerszériája után megismételheti ezt a bravúrt a Vígszínházban is, Marton László vezetésével és rendezésében.

Bűn és bűnhődés

A bérletünk második, már irodalmi gyökerei révén is várhatóan nehéz előadását (Bűn és bűnhődés) a rendezés, a színpad, s úgy egyáltalán a vizuális elemek sem tették sokkal befogadhatóbbá. Már aludtam rá párat, de még mindig emésztem, s ilyenkor nem tudom eldönteni, hogy én vagyok kevés, vagy a darab. De valami biztosan nem kerek.

Harry Potter és az elátkozott gyermek

A Harry Potter és az elátkozott gyermek, avagy ahogy sokan hívják, a nyolcadik rész, korábbi főhőseink gyermekeit helyezi középpontba. Az ő vívódásaikon keresztül bontakozik ki az egészen rendben lévő történet, de e mellett természetesen a szülőkkel kapcsolatban is megtudunk új dolgokat, s a sokszor előforduló utalások miatt igazán nosztalgikus hangulatba kerülhetünk.

A színpadra tervezett szövegkönyv minden betűjét faltam, néhány óra alatt olvastam el vasárnap délután. Annak ellenére, hogy a scriptet nem J. K. Rowling írta (John Tiffany és Jack Thorne szerzi, elvileg Rowling csak leokézta), remekül sikerült újraépíteni a gonosz oldalt. Szövegkönyv lévén a leírások minimálisak (szinte kizárólag a helyszín ismertetésére korlátozódnak), a hirtelen fordulatok egysíkúak és nem többszörösen összetettek, mint az eredeti kötetekben.

Nem jön ki a korábban több ezer oldalon felépített karakterek sokszínűsége, a könyv kizárólag azért élvezhető, mert a történet alapvetően izgalmas, a cselekmény pörgős, illetve mert Rowling korábban felépített világa még most is emberek tízmillióira hat úgy, ahogy kevés más dolog az irodalomban. Rajongóként utólag sem bánom, hogy elolvastam, de ennél egy Rowling-regény sokkal többre lett volna képes. Óriási kettősség ez: az utolsó szóig élveztem ezt is, de most, hogy vége, egy nagy hiányérzet van bennem.

Ben Hur

Egy mese Krisztus urunk korából. A monumentális amerikai nagyregény grandiózus színpadi változata, amelynek gigászi eredeti szerzője az óriási amerikai polgárháború hatalmas tábornoka, Lewis, vagy becenevén „Lew” Wallace. A Madách Színház ennek a kilencszáz oldalas műnek minden egyes jelenetét önök elé varázsolja, hogy csak néhány kiragadott példát mondjunk: egy élethű, látványos tengeri csatát, az ókori Rómát a maga teljességében, és természetesen azt a bizonyos legendás kocsiversenyt. És még mennyi mindent! A világtörténelemben először a Ben Hur mind a hétszáz történelmileg hiteles és lélektanilag árnyalt szereplőjét láthatják – négytagú társulatunk ábrázolásában! /RAM Colosseum/

Premier előtt, pénteken néztük meg a Madách Színház új, RAM Colosseumban játszott darabját, a Ben Hurt Szente Vajk rendezésében. Vikinek és Lacinak tetszett, mi Ágival erőltetettnek éreztük, az első felvonás pl. kifejezetten visszás volt. A szünet utáni jelenetek számomra több komédiát tartogattak, de még így se sorolnám a legjobb előadások közé. (A közönség egyébként nagyon élvezte.)

Don Juan és Vörösmarty tér

Szombaton hirtelen ötlettől vezérelve vettünk aznap estére két jegyet a Pesti Színházba. A Don Juan feldolgozás számomra teljesen értelmezhetetlen volt, azon kívül, hogy szimpatikusnak tűnt a főszereplő racionálishoz közeli érvelése, ami szerint miért korlátozná magát egy nőre, ez nem lenne fer az összes többivel szemben. Félreértések elkerülése végett nem az tetszett, hogy így vélekedik, sokkal inkább az érvelés mint minőségi fogalom.

Meseautó

img_7418

Az első felvonás teszetoszasága után a második rész már egészen vállalhatóvá és szórakoztatóvá fejlődött. Vikivel, Ágival és Lacival vettünk részt a Meseautó premier előtti előadásán. A Vadnay László és Vitéz Miklós dr. Meseautó című filmforgatókönyve alapján, Szente Vajk és Galambos Attila rendezésében készült darab egy elmúlt kort idéz, de sok aspektusban ma is épp annyira aktuális. Helyzetkomikumok és kétértelmű utalások színesítik a műsort, előfordul olyan eset is, amikor egy időben három jelenetet játszanak párhuzamosan a színpadon, ezek összecsengenek és kiegészítik egymást, így közösen kialakul belőlük egyfajta narráció. Jópofa megoldás.

Ügyes kis hazugságok

img_7268

Premier előtt láttuk a Madáchban az Ügyes kis hazugságokat, amiben Kerekes Éva, Szerednyey Béla, Balla Eszter és Nagy Sándor formál meg egy családot (anya-apa-meny-fiú) Szirtes Tamás rendezésében. Anya mint színházi szervező kapta a jegyeket, amelyeket nekünk adott (köszi!) – így Ágival, Vikivel és Lacival tudtunk részt venni az előadáson.