Én meg ének 2. – lemezbemutató koncert

Még múlt hétfőn leptem meg Ágit névnapja alkalmából – Bérczesi Én meg az ének 2. lemezbemutató koncertjét hallgattuk meg este az Erkel Színházban. Lábas Viki és Palya Bea be-besegítettek vokál oldalon.

Külön imádtuk, ahogy Robi konferált: folyamatosan izgult, de épp ez adta a báját a dolognak. Zeneileg, szövegileg a megszokott, magas minőséget hozta (bár jelen helyzetben a feldolgozások miatt ez nem csak Robi érdeme). Remekül szórakoztunk, Ágit pedig Isten éltesse itt is. :)

Adrian Mole újabb kínszenvedései a felnőttkor küszöbén

Nem csak Adrian Mole, hanem mi magunk is szenvedünk a felnőttkor közepén, miközben nézzük ezt a darabot. Külön kellemetlen, hogy a jegyet ajándékba adtam Vikinek a 25. születésnapjára, hogy majd milyen jól mulatunk egy vasárnap kora délutáni előadáson közvetlen ebéd után, esetleg vacsora előtt.

A Pál utcai fiúk (színház)

A Vígszínház bérletünk utolsó darabja volt Molnár Ferenc klasszikusának (A Pál utcai fiúk) feldolgozása. Az előző két előadás hihetetlen csalódás (1, 2) volt, de Marton László rendezése, s a Dés László-Geszti Péter páros zenéi rendkívül feljavították az eddigi fanyar szájízt. Igen, sokkal befogadhatóbb a minden magyar által ismert történet, de nem csak erről van szó: a cselekményt sikerült egy csodás burokba tenni, egy faragott fatálcán, egyszerűen, de mégis nemesi módon tálalni. A regényből korábban azért nem készülhetett prózai feldolgozásokon kívül zenei alapokon nyugvó darab, mert a jogutódok ezt nem támogatták, egészen mostanáig.

Dés András (Dés László fia) remek intrókat és átvezetőket tervezett, sok esetben a színészek maguk adják a zenei játék elejét, ritmikai alapját, s ez fordul át nagyobb erejű háttérmuzsikává. Mindez együtt, a grund, az érzelmes dalok, az egyszerűség olyan szépen forrnak egybe, hogy a végén többszöri vastaps után sem akarod elengedni a színpadon lévőket. Nagyon szép munka (még Geréb jellemfejlődésének teljes elfelejtését is hajlandó vagyok megbocsájtani)!

Molnár Ferenc regénye nyomán

A színpadi változat kialakításában részt vett: Marton László és Radnóti Zsuzsa, Török Sándor átdolgozásának néhány elemét felhasználva.

Rendező: MARTON LÁSZLÓ

A magyar irodalom egyik legszívbemarkolóbb alkotása, felnőtteket, fiatalokat egyaránt megszólít. Közös gondolkodásunk és közbeszédünk része lett a grund, amely a miénk, ahogy Dés-Geszti csupa érzelem, csupa dallam betétdalában éneklik a szereplők. Mindnyájan emlékezünk az einstandolásra, amikor a vörösinges Pásztorok elrabolják Nemecsek kedvenc üveggolyóit, emlékezünk a gittegyletre, a füvészkertre, a csatára a grundon, és Nemecsekre, aki feláldozta magát a grundért és a társaiért.

Költészettel és emlékekkel teli hívószavak ezek, amelyeket minden generáció újra-és újra felfedez magának. A regény most Grecsó Krisztián író átiratában kerül színpadra. Reményeink szerint a Dés -Geszti szerzőpáros A dzsungel könyve több évtizedes sikerszériája után megismételheti ezt a bravúrt a Vígszínházban is, Marton László vezetésével és rendezésében.

Bűn és bűnhődés

A bérletünk második, már irodalmi gyökerei révén is várhatóan nehéz előadását (Bűn és bűnhődés) a rendezés, a színpad, s úgy egyáltalán a vizuális elemek sem tették sokkal befogadhatóbbá. Már aludtam rá párat, de még mindig emésztem, s ilyenkor nem tudom eldönteni, hogy én vagyok kevés, vagy a darab. De valami biztosan nem kerek.