Így kezdődött

2005 tavaszán Nyíregyházán rendezték meg a KIDS versenyt, ahová a pannonhalmi focicsapattal érkeztem. Dobogós eredményt ugyan nem értünk el, de visszautazás előtt felírtuk Gyurival és Atussal a számunkat annak az osztályteremnek a táblájára, ahol aludtunk a hétvégén (Szent Imre). Ezt követően egy ottani diáklány csapat, Anitáék írtak mindannyiunknak, majd Anitával egész sokáig tartottuk a kapcsolatot (13 évig) úgy, hogy sosem találkoztunk a való életben – egészen most nyárig, augusztus 6-án ugyanis összefutottunk, de már nem idegenként, hanem mintha mindig is ismertük volna egymást, és a világ legtermészetesebb dolga, története lenne ez az egész. Összejöttünk, s nagyon remek minden. :)

A kép nem csak illusztráció, Anita kiírta az összes sms-t, amit kapott akkoriban (nem csak az enyémeket) – ez még ugye az az időszak volt, amikor a telefon sim kártyáján összesen 10 sms fért el, és így, manuálisan lehetett archiválni (vagy mindenféle gagyi gépösszedugós módszerekkel, ami általában nem működött). Azon nevettünk, hogy gyakorlatilag az első sms-em már rögtön nagyképű. :D

Már majdnem hazaértem

Szállok be a liftbe egy lánnyal, akinek a faszija szemmel láthatóan nagy pakkokkal operált, s nem is jött velünk felfelé. A mogorva hangulatot tapintani lehetett. Általában ilyenkor próbálok valami minimális beszélgetést kezdeményezni, ha olyan a kedvem, most olyan volt: miért költöztök el? – érdeklődtem. Ez sokkal összetettebb kérdés, mint amilyennek elsőre tűnik: benne van a ház méltatása és az őszinte meglepettség egyaránt – mégis miért mozogna innen valaki? Ilyen válaszra azonban nem számítottam: 

“Én nem költözöm, csak ő. Megcsalt ez a paraszt, és arra büszke, hogy 28 évesen az összes csajával megcsinálta.”

Bele tudok azért kérdezni erősen, na.

Harry Potter és az elátkozott gyermek

A Harry Potter és az elátkozott gyermek, avagy ahogy sokan hívják, a nyolcadik rész, korábbi főhőseink gyermekeit helyezi középpontba. Az ő vívódásaikon keresztül bontakozik ki az egészen rendben lévő történet, de e mellett természetesen a szülőkkel kapcsolatban is megtudunk új dolgokat, s a sokszor előforduló utalások miatt igazán nosztalgikus hangulatba kerülhetünk.

A színpadra tervezett szövegkönyv minden betűjét faltam, néhány óra alatt olvastam el vasárnap délután. Annak ellenére, hogy a scriptet nem J. K. Rowling írta (John Tiffany és Jack Thorne szerzi, elvileg Rowling csak leokézta), remekül sikerült újraépíteni a gonosz oldalt. Szövegkönyv lévén a leírások minimálisak (szinte kizárólag a helyszín ismertetésére korlátozódnak), a hirtelen fordulatok egysíkúak és nem többszörösen összetettek, mint az eredeti kötetekben.

Nem jön ki a korábban több ezer oldalon felépített karakterek sokszínűsége, a könyv kizárólag azért élvezhető, mert a történet alapvetően izgalmas, a cselekmény pörgős, illetve mert Rowling korábban felépített világa még most is emberek tízmillióira hat úgy, ahogy kevés más dolog az irodalomban. Rajongóként utólag sem bánom, hogy elolvastam, de ennél egy Rowling-regény sokkal többre lett volna képes. Óriási kettősség ez: az utolsó szóig élveztem ezt is, de most, hogy vége, egy nagy hiányérzet van bennem.

Lengyel badam

Egy finn lány volt, három éve beszélhettünk valami internetes kommunikációs eszközön. A fehér pudli kutyáját mutogatta és kérdezte, hogy hogyan mondom igazi magyar nyelven. Elárultam neki. Rá fél évre Magyarországra látogatott, s hogy találkoznék-e vele, jaj, mit is mondtam, talán hogy nem érek rá.

Májszpészes adatlapján vagy te, vagy én vettem észre, hogy heti kétszer zuhanyzik. Aztán elgondolkodtunk. Lehet, hogy ott hideg van, de a paprikás csirke szag hidegben is kialakul. Úgyhogy ennyi a történet, talán D. vállalt volna egy fakkot, mint anno Lengyelbe’, hogy kimegy, aztán látni soha többet és mindezt első alkalommal, albumba illően, a first chance-ért nem fizetve. Nem mesélt sokat, én úgy képzeltem, hogy egy lövészárokban történhetett Krakkó közelében, az aktus után megittak két sört meg egy bombát, amit gyorsan, az osztályfőnök érkezése előtt kevertek nekik. Fizettek, majd a nemtommármilyen központi téren bámulták a szoborpasit. Tokio Hotelt hallgattak, kölcsönösen megállapították, hogy was normal, s kézfogással búcsúztak. Azóta is mosolyognak a mellen kakilt statueman emlékén. A többi homályba.

Csipetnyi

nemkackias

Úgy értesültem egy nem kimondottan kackiás bajszú, eres kezű úrfitól, aki egyik kezében enyhén rozsdásodó, nyelében keményfa vasvillát tartott, másikkal a Balaton felé mutatott új, 3gay-s telefonjával, hogy biza’ kevés a termőföld már nem csak számunkra, becsületes magyar parasztok számára, hanem a precíz és mindig tüsszentő svájci bicskás, sárfeszeszt ritkábban író hollandusok számára is. Ellátmányozzuk egérkakával az egész világot.

Érettségizők figyelmébe

erettsegi

Marha jó, újra itt az érettségi. Izgatottan várjuk az idei lúzer érettségi botrányt! Addig azonban nosztalgiázásra kényszerülünk. Egy csomó jó sztorit lehetne mesélni arról, hogy Géza bácsi hogyan kapott végül hármast matekból vagy apu hogy nem bukott meg egy szerencsétlen tételhúzás után. Végül kicsit arról is írunk, hogy milyen volt anno – 2 éve – az érettségi saját szemszögünkből. Eztet Gregor úr és shaq b3ckúr írta.

Lássuk!

2004-12-30 15:04:39 Csütörtök

Nem vagyok túl jól, kavarog a gyomrom, reggel okádással kezdtem :>

Szánalmas, hogy egyesek más nevén írogatnak kommentet. [][][i][][]

Pár napig itt van tesóm barátnője nálunk, persze már tegnap reggel megkezdték az akciót, rámrontottak alvás közben reggel, s megpróbálták letépni a takarót. Természetesen azt sem tudtam hol vagyok, de hősiesen harcoltam, miközben a fél picsám kilógott kb. a boxerből. A bnője biztos örült :>

Még most sincs meg, hogy hova megyünk szilveszterkor. Székely felhívott tegnap, mondta, h nincs kedve nagyon PeCsába menni, hát nekem sem annyira. Ez van Brumi. Inkább vmi olyasmit kéne, hogy megkezdjük az első frí “szórakozóhelynél” a bulit, és vándolorunk tovább. Ilyet még úgysem csináltam soha :>

Ma délelőtt találkoztam volna Vele. Nem igaz, hogy ilyenkor kell kitörnie rajtam a betegségnek. (?) Nem biztos, hogy beteg vagyok/leszek, de fáradtálmosfájahasam vagyok. Nem hiszem el :<

2004-11-30 10:19:08 Kedd

Ott tartottam tegnap, hogy vonatsztori.

“Vonatsztori is volt hazautazáskor, mint utóbb hallottam. A történet szereplői: Csipi, Hart és Szilárd. Az IC késni fog 10 percet, jelentette a hangosbemondó…”(igen, németül is) Emiatt SzöSzilárd elment venni valami kajcit, Hart meg rágyújtott egy cigire. Természetes, hogy épp akkor jött meg az IC, és nem késett 10 percet. Szilárd cucca Csipinél, aki felszállt az IC-re, Hart meg a peronon cigizett közben (még mindig), Szilárd sehol. Ajtók záródnak, elindult az IC! :D Szegény Hart csak ugrálhatott, meg rohangálhatott a vonat után, mindhiába. Szilárd is, Hart is lemaradt :D A történethez tudni kell még, hogy ez a triumvirátus nem túl jó haverok, ill. nem nagyon ismerik egymást. Szegény Csipinek (aki ugye az én szobatársam, meg haverom) a Keletiben kellett őket megvárnia. Jó, ha még haverok lettek volna, akkor OK. Na de így? :D

Amúgy épp lyukasórám van, s Miki-műsorosok kinyittatták a géptermet. Bioszt is túléltem, Kovács is; igaz ő 3 fával gazdagabb lett. :D

Filozófusokra nincs szükség.