Vasárnap futottunk egy félmaratont Anettel és Csabival. Elvállaltam egy olyan Strava kihívást, hogy az utolsó kilométert gyorsabban kell letudni, mint a korábbiakat, így 4:20-szal sikerült zárnom (majd kiderült, hogy Magyarországon nem érvényes a challenge, de mindegy). Nagyon kellemes időt fogtunk ki, a tempó is teljesen oké volt, amolyan igazi, tavaszindító örömfutás.
Szombaton korán reggel, 7:45-kor indultunk el az Intersport Terepfutás félmaratoni távján.
Ma délelőtt rendezték meg a 45. Berlin Marathont, amire én is neveztem, de egy hete visszamondtam a részvételt (már korábban is sejtettem), mert a folyamatosan szalagproblémák miatt nem tudtam megfelelően felkészülni. Nem tudom elmondani, hogy mennyire sajnálom, olyan jó lett volna ott lenni a világrekord születésekor. Annyit viszont nyilván semmi nem ér, hogy az ember belesérüljön még jobban. Jövőre azonban nekiszaladok, ha lesz rá lehetőségem – nevezni biztosan fogok tudni, ezt már megbeszéltem a szervezőkkel.
Eliud Kipchoge 2:01:39-es idővel ért be, ezt még ratifikálni kell, de nyilvánvalóan nem lesz vele gond – ez lesz az új, hivatalosan is legerősebb maratoni idő. Adta a tévé a versenyt, a végét meg is néztem: hihetetlen lazán, magabiztosan futott Kipchoge, a finis után még tiszteletkörre és mosolygásra is maradt ereje. Hatalmas gratula!
2005 tavaszán Nyíregyházán rendezték meg a KIDS versenyt, ahová a pannonhalmi focicsapattal érkeztem. Dobogós eredményt ugyan nem értünk el, de visszautazás előtt felírtuk Gyurival és Atussal a számunkat annak az osztályteremnek a táblájára, ahol aludtunk a hétvégén (Szent Imre). Ezt követően egy ottani diáklány csapat, Anitáék írtak mindannyiunknak, majd Anitával egész sokáig tartottuk a kapcsolatot (13 évig) úgy, hogy sosem találkoztunk a való életben – egészen most nyárig, augusztus 6-án ugyanis összefutottunk, de már nem idegenként, hanem mintha mindig is ismertük volna egymást, és a világ legtermészetesebb dolga, története lenne ez az egész. Összejöttünk, s nagyon remek minden. :)
A kép nem csak illusztráció, Anita kiírta az összes sms-t, amit kapott akkoriban (nem csak az enyémeket) – ez még ugye az az időszak volt, amikor a telefon sim kártyáján összesen 10 sms fért el, és így, manuálisan lehetett archiválni (vagy mindenféle gagyi gépösszedugós módszerekkel, ami általában nem működött). Azon nevettünk, hogy gyakorlatilag az első sms-em már rögtön nagyképű. :D
Folytatódott a pakolászás, újabb gyöngyszemek kerültek elő. Az mondjuk szomorú, hogy nem sikerült egyszer sem jól leírni a nevem.
A release-nél ugye nem aludtunk, úgyhogy vasárnap kb. dél-1 körül kerültem ágyba, pihentem este 7-ig, majd indultam futni a Generali Night Run Budapestre a Várkert Bazárhoz. Hetek óta az első futásom volt a problémás szalagom miatt, így nem is a tempóra mentem, inkább megint csak próbálgattam a dolgot.
Előző nap Versailles-ban a kastélyt megnéztük ugyan, de csak sétálgattunk, nem volt igazi sportértéke a dolognak. Bezzeg ma!
Szombat este felvettük Gáborékat az Árpád-hídnál, s elindultunk Nagymarosra, az éjszakai, 3. Moonlight Run futóversenyre.
