2005 tavaszán Nyíregyházán rendezték meg a KIDS versenyt, ahová a pannonhalmi focicsapattal érkeztem. Dobogós eredményt ugyan nem értünk el, de visszautazás előtt felírtuk Gyurival és Atussal a számunkat annak az osztályteremnek a táblájára, ahol aludtunk a hétvégén (Szent Imre). Ezt követően egy ottani diáklány csapat, Anitáék írtak mindannyiunknak, majd Anitával egész sokáig tartottuk a kapcsolatot (13 évig) úgy, hogy sosem találkoztunk a való életben – egészen most nyárig, augusztus 6-án ugyanis összefutottunk, de már nem idegenként, hanem mintha mindig is ismertük volna egymást, és a világ legtermészetesebb dolga, története lenne ez az egész. Összejöttünk, s nagyon remek minden. :)

A kép nem csak illusztráció, Anita kiírta az összes sms-t, amit kapott akkoriban (nem csak az enyémeket) – ez még ugye az az időszak volt, amikor a telefon sim kártyáján összesen 10 sms fért el, és így, manuálisan lehetett archiválni (vagy mindenféle gagyi gépösszedugós módszerekkel, ami általában nem működött). Azon nevettünk, hogy gyakorlatilag az első sms-em már rögtön nagyképű. :D