Egy igazi gyöngyszem került elő, Anya pakolászott az ezer éves, régi cuccok között, majd hétvégén átadta a fenti művet. Volt osztályfőnökömről készült ez az igényes post-it rajz 2002 körül, akivel akkoriban emlékeim szerint osztály szinten nem ápoltunk maradéktalanul harmonikus viszonyt. Azóta persze már más a helyzet, vicces visszagondolni erre az időszakra. :)
Az esküvőt követő vasárnap Kiskőrösre utaztunk, hogy megnézzük Csipiék új lakását, s újra találkozzunk a gyerkőcökkel, egymással.
Délután kettőkor keltünk Viki és Laci lagzija miatt, gyors edzés, majd rohanás Vecsésre, hogy a Franciaország-Horvátország döntőt már baráti körben nézhessük.
Néhány hete Gergőéknél voltunk látógatóban, s úgy tűnik, hogy a gyerkőcökben maradandó nyomot hagytam a hülyeséggel. Zsuzsi engedélyével közzé is teszem a videót, megzabálom őket! :)
Szombat délután Vecsésen jártunk a Rácz családnál. A lurkók megvettek minket kilóra, annyira édesek és jófejek voltak.
Kb. egy hete új kezdeményezés indult a CIB-ben, a vezetői tehetségek adnak elő a TED mintájára rövidebb, 10-15 perces prezentációkat érdekes tapasztalatokról és témákról. Az első szeánszon nem tudtam ugyan 100%-ban jelen lenni, de kilencből hat kollégát végighallgattam, ami alapján az egész nagyon ígéretes kezdeményezésnek tűnik, csak így tovább!
Más: A Real Madrid meccs apropóján össze tudtunk jönni a “Qpac szobával”, és Gyurinál-Máténál pizzázás közben egy szupert beszélgetni – hiányzott ez a fajta kanbuli már. Képek most nem készültek.
Múlt hét szerdai összeröffenés Gyurinál (Real Madrid – Paris St. Germain).
Jó volt végre összefutni!
Szombaton a középiskolai osztályommal (pontosabban egy részével) találkoztunk. Összesen kilencen tudtunk végül részt venni a hagyományos, karácsony előtti összejövetelen, de ez semmilyen formában nem volt hatással a remek hangulatra. Ilyenkor mindenki visszevedlik gimisbe, s ugyanott folytatjuk, ahol 2005-ben abbahagytuk.
Nicsak, mi került elő, egy jó kis KÖMÁL. Micsoda idők voltak, micsoda idők! (2004 környéke)
Nem csak Adrian Mole, hanem mi magunk is szenvedünk a felnőttkor közepén, miközben nézzük ezt a darabot. Külön kellemetlen, hogy a jegyet ajándékba adtam Vikinek a 25. születésnapjára, hogy majd milyen jól mulatunk egy vasárnap kora délutáni előadáson közvetlen ebéd után, esetleg vacsora előtt.
Hullámvasút, amihez nem kell komoly vas- vagy acélszerkezet, elég két láb és egy szív. Úgy humoros, hogy közben drámai, nagyon könnyen beszippant, egy pillanat alatt ott futunk mi is Korinthosznál. Kétség kívül embert próbáló feladat a Spartathlon: az átlagember emberfelettinek mondaná, a film rendezője és egyik főszereplője, Simonyi Balázs, ember alattinak. Ez az Ultra, életem egyik legjobb filmes élménye, amit – bevallom – néhányszor meg is könnyeztem.
Sok éves használat után rommá szakadt állapotban kénytelen voltam megválni a szeretett Nike Pegasus 29-emtől, s venni egy képen látható Asicset (Gel Pursue 3). A Maratonman-ben futásdiagnosztikán megállapították, hogy 7 fokos a lábállásom (befelé), de még épp jó lesz a neutrális cipő. Ágival Bakonysárkányon és Pannonhalmán jártunk szombaton, felavattam.
