Így kezdődött

2005 tavaszán Nyíregyházán rendezték meg a KIDS versenyt, ahová a pannonhalmi focicsapattal érkeztem. Dobogós eredményt ugyan nem értünk el, de visszautazás előtt felírtuk Gyurival és Atussal a számunkat annak az osztályteremnek a táblájára, ahol aludtunk a hétvégén (Szent Imre). Ezt követően egy ottani diáklány csapat, Anitáék írtak mindannyiunknak, majd Anitával egész sokáig tartottuk a kapcsolatot (13 évig) úgy, hogy sosem találkoztunk a való életben – egészen most nyárig, augusztus 6-án ugyanis összefutottunk, de már nem idegenként, hanem mintha mindig is ismertük volna egymást, és a világ legtermészetesebb dolga, története lenne ez az egész. Összejöttünk, s nagyon remek minden. :)

A kép nem csak illusztráció, Anita kiírta az összes sms-t, amit kapott akkoriban (nem csak az enyémeket) – ez még ugye az az időszak volt, amikor a telefon sim kártyáján összesen 10 sms fért el, és így, manuálisan lehetett archiválni (vagy mindenféle gagyi gépösszedugós módszerekkel, ami általában nem működött). Azon nevettünk, hogy gyakorlatilag az első sms-em már rögtön nagyképű. :D

Megújult a bencés csónakház Pinnyéden

Gergő küldte a cikket, ami szerint Tamás atya emléktáblát kapott a felújított pinnyédi csónakházban. Jó érzés ismét olvasni róla, komoly, hiteles ember volt, örülök, hogy őt szánták a bencések erre a megtisztelő helyre. Már 2007-ben is emlékeztem rá, akkor még köztünk élt.

Satu wanted

Egy igazi gyöngyszem került elő, Anya pakolászott az ezer éves, régi cuccok között, majd hétvégén átadta a fenti művet. Volt osztályfőnökömről készült ez az igényes post-it rajz 2002 körül, akivel akkoriban emlékeim szerint osztály szinten nem ápoltunk maradéktalanul harmonikus viszonyt. Azóta persze már más a helyzet, vicces visszagondolni erre az időszakra. :)