Tréfál, Feynman úr?

feynmanurRichard Phillips Feynman egy fantasztikus figura, a huszadik századi tudományos élet szerintem legnagyobb alakja, nem csak a fejlődéshez, de a fejlesztéshez is nagy mértékben hozzátett. Játékossága, nyitottsága, szüntelen megismerésre törekvése és humorérzéke a fiatalság körében is ismertté és kedveltté tette. Wikipédia oldalán sok száraz adatot megtudhatunk róla, de ő bizonyára sosem linkelné ezt magáról. Mérhetetlen szerénységét a Nobel-díj megszerzése után is megőrizte, többször tartott álnéven előadást, hogy ténylegesen csak a téma iránt érdeklődő diákok jöjjenek el, ne a híresség, a kíváncsiság hajtsa őket. Minden váratlan dolgot kísérletként fogott fel, ez önéletrajzi ihletésű könyvében, a Tréfál, Feynman úr?-ban többször is tetten érhető. Élete végén betegségére is ekképp tekintett: hasüregi rák következtében egyik veséjét elvesztette, majd a vesedialízist nem vállalta, mert nem akart ágyban ragadni. Barátai szerint ezt is kísérletként fogta fel, fájdalomcsillapítókat kapott és készült a halálra.

Miközben olvastam a könyvet, több dolgot feljegyeztem, hogy majd részletes beszámoló helyett egy-egy részt kiragadva csináljak kedvet ahhoz, hogy minél többen elolvassátok. Tartalmas, izgalmas és mulatságos regény, ami egyszerre mutatja be egy zseniális elme különcségét és átlagos voltát is. Olyan utazás ez, amire nagyon ritkán nyílik lehetőség.