Így kezdődött

2005 tavaszán Nyíregyházán rendezték meg a KIDS versenyt, ahová a pannonhalmi focicsapattal érkeztem. Dobogós eredményt ugyan nem értünk el, de visszautazás előtt felírtuk Gyurival és Atussal a számunkat annak az osztályteremnek a táblájára, ahol aludtunk a hétvégén (Szent Imre). Ezt követően egy ottani diáklány csapat, Anitáék írtak mindannyiunknak, majd Anitával egész sokáig tartottuk a kapcsolatot (13 évig) úgy, hogy sosem találkoztunk a való életben – egészen most nyárig, augusztus 6-án ugyanis összefutottunk, de már nem idegenként, hanem mintha mindig is ismertük volna egymást, és a világ legtermészetesebb dolga, története lenne ez az egész. Összejöttünk, s nagyon remek minden. :)

A kép nem csak illusztráció, Anita kiírta az összes sms-t, amit kapott akkoriban (nem csak az enyémeket) – ez még ugye az az időszak volt, amikor a telefon sim kártyáján összesen 10 sms fért el, és így, manuálisan lehetett archiválni (vagy mindenféle gagyi gépösszedugós módszerekkel, ami általában nem működött). Azon nevettünk, hogy gyakorlatilag az első sms-em már rögtön nagyképű. :D

Megújult a bencés csónakház Pinnyéden

Gergő küldte a cikket, ami szerint Tamás atya emléktáblát kapott a felújított pinnyédi csónakházban. Jó érzés ismét olvasni róla, komoly, hiteles ember volt, örülök, hogy őt szánták a bencések erre a megtisztelő helyre. Már 2007-ben is emlékeztem rá, akkor még köztünk élt.

Délutáni összejövetel Csipiéknél

IMG_6553

Az előző hétvégén töltöttünk el egy remek szombat délutánt Csipiéknél Érden. A szokásos beszélgetésen túl előkerült egy sakktábla is, amire Csipivel és Ráczcal rögtön ráugrottunk. Meccselemzések, mit lépsz, rakjuk vissza, úgy nem jó, ez mekkora csel, stb. Mintha Pannonhalmán lettünk volna, csak azóta eltelt 11 év.