Murder on the Orient Express

A Gyilkosság az Orient expresszen c. filmet karácsony második napján néztük meg Ágival az Arénában annak ellenére, hogy gyakorlatilag csupa rosszat hallottam és olvastam róla korábban.

Az Európát átszelő vonatút rejtélyes gyilkosság színterévé válik. Tizenhárom idegen reked összezárva a vonaton, s mindegyikük gyanúsított. Mindenkinek van múltja, mindenkinek vannak titkai, mindenki gyanús. Csak egyetlen férfi oldhatja meg a rejtélyt, versenyt futva az idővel, mielőtt a gyilkos újra lecsap. Agatha Christie világhírű regényének vadonatúj filmváltozatát az ötszörös Oscar-jelölt Kenneth Branagh rendezte, s ő alakítja a jól ismert detektívet, Hercule Poirot-t is. /port.hu/

Nem elég izgalmas, nem elég összetett, nem elég. Nem tudom, hogy ez Agatha Christie vagy a rendező/forgatókönyv hiányossága-e, de egy Arthur Conan Doyle történetben ilyen unalom, ellentmondások és feloldatlanak rájövetelek biztosan nem fordulnak elő. Nem igazán tetszett, pedig nagyon szeretem a műfajt.

Blade Runner 2049

A Szárnyas fejvadász 2049 egy hihetetlen unalom, amiről még csak azt sem lehet elmondani, hogy ennek ellenére legalább hamar vége: majdnem három óra szenvedés. Jucival, Judittal és Tamással néztük meg vasárnap a Corvinban, de bár ne tettük volna. Még úgy is gyenge, hogy a közepén kimentem mosdóba, moziban életemben először (mentegetőzés: két liter folyadékot húztam le nem sokkal előtte, edzés után). Ne nézzétek meg, tényleg ne.

Ultra

Hullámvasút, amihez nem kell komoly vas- vagy acélszerkezet, elég két láb és egy szív. Úgy humoros, hogy közben drámai, nagyon könnyen beszippant, egy pillanat alatt ott futunk mi is Korinthosznál. Kétség kívül embert próbáló feladat a Spartathlon: az átlagember emberfelettinek mondaná, a film rendezője és egyik főszereplője, Simonyi Balázs, ember alattinak. Ez az Ultra, életem egyik legjobb filmes élménye, amit – bevallom – néhányszor meg is könnyeztem.