Filmek decemberben

Hereditary (Örökség) ★★½☆☆ – Tipikus példája annak, hogy miként lehet egy egészen jól felépített, drámai filmet az utolsó tíz percben mérhetetlen gagyivá, gyenge bohóckodássá silányítani. Ari Aster rendező csupán 31 éves, és a mozgókép első nagyjátékfilmként abszolút megállta a helyét, de az előzetes beharangozókhoz képest (év horrorja, fantasztikus megoldások, stb.) nem akkora durranás. Sokkal többet vágtam volna belőle, teljesen indokolatlan a 2 óra 7 perces vetítési idő még akkor is, ha teljesen egyértelmű, hogy az első fele kifejezetten az altatásról szól, hogy aztán az információkat szépen csepegtetve felépüljön a végső fordulat. Ami viszont egy bénaság.

The Usual Suspects (Közönséges bűnözők) ★★★☆☆ – Nagy “hoppának” van kikiáltva a vége, de nem ártott volna mellé némi történet is. (Egyébként nem rossz, de egy kétszeres Oscart nyert filmtől többet várnék. Az is igaz, hogy a Hatodik érzék (1999) óta nem létezik olyan, hogy “váratlan fordulat”. Ez még előtte készült, 1995-ben.)

Orphan (Az árva) ★★★★☆ – Ez bizony elég vadállat! Végig úgy izgultam, mint egy kisgyerek.

Pulp Fiction (Ponyvaregény) ★★☆☆☆ – Remek részek, tök jó szövegek, helyenként kiemelkedően szórakoztató is, de mint film, szerintem ez gyenge. Különösen Tarantino-mércével mérve.

Overboard (Átejtve) ★★½☆☆ – Közepes vígjáték limonádé.

Darkness (Darkness – A rettegés háza) ★★☆☆☆ – Horror klisék némi történettel. 

BÚÉK ★★★★½ – Egy remek film a Teljesen idegenek mintájára a legjobb fiatal magyar színészekkel. (Moziban láttuk Anyával karácsony másnapján.)

Két nap Bécsben

Múlt hétvégén Bécsben pihentünk Anitával: Illúzió Múzeum, Monet- és Picasso-kiállítás, elektromos rollerezés, vidámparkozás, Madame Tussauds, illetve egy sor bohóckodás is belefért a két napba.

Milyen egy tizenéves horror?

A gimnáziumi (volt) osztályommal nem túl rég rendeztünk egy horror hétvégét Csontiéknál. Mivel sokaknak tetszett, felvetődött egy új, Horror hétvége 2.0 ötlet. Sokan ajánlottak filmeket, de természetesen olyan nincs, hogy mindenkinek tetsszen, és egyetértsen vele. Én nem akarok tinihorrort nézni. Hogy miért nem? (másolom az e-mailem, amit a levlistára küldtem)

Elmondom a középiskolás thriller/horror lényegét.

Van 3-4 mindenre elszánt fiúlány, valamint egy kicsit megszeppent danászfiú, aki észreveszi, hogy valami nincs rendjén, általában Gagyi Tomi a neve. Mikor észreveszi a késeskaszás halált, rögtön szól a többieknek, akik hülyének nézik, s helyette recskáznak/dugnak/nyalnak, bepálinkáznak. Majd mikor már mindenki boldog, és kiderül, hogy tényleg GagyiTomi a hülyegyerek, leszúrják a legmenőbb srácot a brigádból. Ekkor mindenki ráébred, hogy GagyiTominak igaza volt, s várják a segítséget. Ez a rendezők számára egy mélypont a filmben, mert általában nem tudják hogyan lehetne folytatni. A legtöbben a káromkodással próbálkoznak, kb. 5 percig csak ezt lehet hallani, aztán GagyiTomi előáll egy ötlettel. Na, és itt válik ketté a film folytatása. Az egyik variáció szerint mindenki meghal csak GatyiTomi és Vanessa, a kurva marad életben, aki a sokk hatására felhagy a kurvázással és GagyiTomi mellé szegődik kisinasnak, még gyakrabban feleségnek vagy egy jól szituált barátnőnek. A másik variáció az, hogy meghal mindenki, még Vanessa, a kurva is, Gagyi Tominak levágják a kezét, a fél lábát, de azért még a lábujjával belevágja a 30 kilós baltát a gonosz főellenségbe. Mivel a nagy izgalomtól erektálódott a pénisze, könnyedén le tudja lökni a gonosz álarcát, s kiderül, hogy az nem más, mint Vanessa öccse, aki egy kicsit csúnya, és azért akarta tönkretenni a partit, mert mindig is irigykedett a nővérére, aki úgy kúr, hogy meg is fizetik.