Hereditary (Örökség) ★★½☆☆ – Tipikus példája annak, hogy miként lehet egy egészen jól felépített, drámai filmet az utolsó tíz percben mérhetetlen gagyivá, gyenge bohóckodássá silányítani. Ari Aster rendező csupán 31 éves, és a mozgókép első nagyjátékfilmként abszolút megállta a helyét, de az előzetes beharangozókhoz képest (év horrorja, fantasztikus megoldások, stb.) nem akkora durranás. Sokkal többet vágtam volna belőle, teljesen indokolatlan a 2 óra 7 perces vetítési idő még akkor is, ha teljesen egyértelmű, hogy az első fele kifejezetten az altatásról szól, hogy aztán az információkat szépen csepegtetve felépüljön a végső fordulat. Ami viszont egy bénaság.

The Usual Suspects (Közönséges bűnözők) ★★★☆☆ – Nagy “hoppának” van kikiáltva a vége, de nem ártott volna mellé némi történet is. (Egyébként nem rossz, de egy kétszeres Oscart nyert filmtől többet várnék. Az is igaz, hogy a Hatodik érzék (1999) óta nem létezik olyan, hogy “váratlan fordulat”. Ez még előtte készült, 1995-ben.)

Orphan (Az árva) ★★★★☆ – Ez bizony elég vadállat! Végig úgy izgultam, mint egy kisgyerek.

Pulp Fiction (Ponyvaregény) ★★☆☆☆ – Remek részek, tök jó szövegek, helyenként kiemelkedően szórakoztató is, de mint film, szerintem ez gyenge. Különösen Tarantino-mércével mérve.

Overboard (Átejtve) ★★½☆☆ – Közepes vígjáték limonádé.

Darkness (Darkness – A rettegés háza) ★★☆☆☆ – Horror klisék némi történettel. 

BÚÉK ★★★★½ – Egy remek film a Teljesen idegenek mintájára a legjobb fiatal magyar színészekkel. (Moziban láttuk Anyával karácsony másnapján.)