A Corvin Moziéjszakán Vikivel, Lacival és Anitával vettünk részt előző szombat éjjel, vasárnap hajnalban. Este hattól reggel hatig összesen öt filmet néztünk meg, egészen jól sikerült választani. (Értékelések a szokásos helyen.)
Szombaton Csilla születésnapját ünnepeltük Nagytétényben. Egész délután a karácsonyinál is erőteljesebb, szuper evés-ivás, beszélgetős társasjátékozás zajlott. Isten éltessen itt is, Csilla! :)
Lehetne nagy dolgokat mondani, de a last.fm beszél most helyettem. A legjobb album idén a Majd lesz valahogy volt, hát majd lesz valahogy. Rongyosra hallgattam Sallai Laciékat. De mi volt még?
Hereditary (Örökség) ★★½☆☆ – Tipikus példája annak, hogy miként lehet egy egészen jól felépített, drámai filmet az utolsó tíz percben mérhetetlen gagyivá, gyenge bohóckodássá silányítani. Ari Aster rendező csupán 31 éves, és a mozgókép első nagyjátékfilmként abszolút megállta a helyét, de az előzetes beharangozókhoz képest (év horrorja, fantasztikus megoldások, stb.) nem akkora durranás. Sokkal többet vágtam volna belőle, teljesen indokolatlan a 2 óra 7 perces vetítési idő még akkor is, ha teljesen egyértelmű, hogy az első fele kifejezetten az altatásról szól, hogy aztán az információkat szépen csepegtetve felépüljön a végső fordulat. Ami viszont egy bénaság.
The Usual Suspects (Közönséges bűnözők) ★★★☆☆ – Nagy “hoppának” van kikiáltva a vége, de nem ártott volna mellé némi történet is. (Egyébként nem rossz, de egy kétszeres Oscart nyert filmtől többet várnék. Az is igaz, hogy a Hatodik érzék (1999) óta nem létezik olyan, hogy “váratlan fordulat”. Ez még előtte készült, 1995-ben.)
Orphan (Az árva) ★★★★☆ – Ez bizony elég vadállat! Végig úgy izgultam, mint egy kisgyerek.
Pulp Fiction (Ponyvaregény) ★★☆☆☆ – Remek részek, tök jó szövegek, helyenként kiemelkedően szórakoztató is, de mint film, szerintem ez gyenge. Különösen Tarantino-mércével mérve.
Overboard (Átejtve) ★★½☆☆ – Közepes vígjáték limonádé.
Darkness (Darkness – A rettegés háza) ★★☆☆☆ – Horror klisék némi történettel.
BÚÉK ★★★★½ – Egy remek film a Teljesen idegenek mintájára a legjobb fiatal magyar színészekkel. (Moziban láttuk Anyával karácsony másnapján.)
Kedden a Nyerő Párok nevű szabadulószobából jutottunk ki Anitával. Nincs egy darab lakat sem, teljesen újszerű, különböző egyéb technikákkal operálnak. Kezdéskor külön szobából indulunk, a sztori szerint mindketten a gyerekkorból, aztán el kell jutni egy közös randira egy étterembe, ami a következő helyiség. Vacsora, fizetés, aztán vége. Kb. 20-30 perc alatt lehet befejezni (talán hamarabb is), de egészen izgalmas, nézzétek meg, ha szeretitek az ilyesmit. Max. 4 fővel éri meg menni, mert elég kicsi.
Anitával múlt hét vasárnap megnéztük a József Attila Színház Alku c. előadását. Fehér Anna, Seress Zoltán, Nemcsák Károly és Ujréti László szereplésével készült darabban két testvér múltbeli sérelmeit boncolgatják, miközben a történet szerint egy jelenkori házat, pontosabban azok bútorait teszik pénzzé. A színészek annak ellenére, hogy a legnagyobbak között vannak, rengeteget bakiztak, viszont még így is igen élvezetes alakítást nyújtottak, és egészen jól szórakoztunk. Érdemes megnézni az előadást.
Blockers (Szűzőrség) ★★★☆☆ – Közhelyes, szokásos klisék, de ennek ellenére néhol azért jókat röhögtem.
(Green Street) Hooligans (Huligánok) ★★★★½ – Egy remek film arról, hogy az elsőre (és másodszorra is) értelmetlennek tűnő futballhuliganizmus mögött mennyi minden van. A fiatal Elijah Wood és Charlie Hunnam főszereplésével kiváló szórakozást nyújt, s nem csak azért, mert West Ham szurkolóként első kézből találkoztunk az élmény kommerszebb részével néhány hónapja.
Rear Window (Hátsó ablak) ★★★★½ – Az első Alfred Hithcock-filmem: elképesztően hangulatos, feszültséggel teli, és alig tűnik elavultnak, pedig 1954-ben készült! Már értem, hogy miért ekkora név a szakmában Hitchcock mester. :)
The Silence of the Lambs (A bárányok hallgatnak) ★★★★★ – Ez a film Anthony Hopkins miatt tökéletes, olyasmi, mint a Heath Ledger-féle Batman, csak még jobb, több a kiváló alakítás. IMDb oldala alapján 5 Oscart nyert, ráadásul a legkomolyabb kategóriákban: best picture, legjobb női és férfi főszereplő (Jodie Foster, Anthony Hopkins), legjobb rendező (Jonathan Demme), legjobb forgatókönyv (Ted Tally). Kihagyhatatlan, végre sikerült nekem is bepótolni (cca. 27 évbe került, 1991-es a film).
Fantastic Beasts: The Crimes of Grindelwald (Legendás állatok – Grindelwald bűntettei) ★★★½☆ – Anitával néztük az Arénában, véletlenül eredeti nyelven (angolul), felirat nélkül (óriási hiba, rosszul vettem jegyet a Simple-ön). A nagy részét azért értettem, de így sem volt maximálisan élvezhető, mert nagyon kellett koncentrálni. Maga a film egyébként nem annyira kiemelkedő, hiába olvastam róla egészen remek kritikákat a vetítést megelőzően.
Btw elkezdtem kőkeményen használni az IMDb-t, vezetem a ratingeket, próbálom behozni a filmtörténelem nagyjait.
2007-ben voltam először, és szombat délutánig utoljára NB1-es focimeccsen, anno Peti miatt mentem Újpestre. Gyerekkorom óta a Fradinak szurkoltam (kis kihagyásokkal, amikor idehaza senkinek), el kellett jönnie ennek az időnek is egyszer, ha már a múltkor megcsináltattam a kártyát: Fradi-Kisvárda 2-0.
Anikóval, Csillával, Anitával és Petivel ültünk be a B középbe, s a jéghideg idő ellenére remekül szórakoztunk. (Kicsit mondjuk lehetett volna több labdarúgás.) Köszi mindenkinek! :)
A minap két literes vaníliásat is sikerült beszereznie Vikinek és Lacinak (itthon csak fél littyósok és dobozosok szoktak előfodulni), a fenti viszont teljesen extrém. Olyan íze van, mint 20+ éve a Turbó rágónak.
Szombat este Anitával az Átriumban megtekintettük a Chicago c. zenés revüt Alföldi Róbert rendezésében.
