“Hát én most üvöltök.”

Két hete jelent meg egy cikk az Indexen Röhrig Géza új verseskötetével kapcsolatban. Géza olyan egyéniség, aki bármit, bárhogy csinál, arra én kíváncsi vagyok – nagy betűs Ember. A legnagyobb színészekkel, rendezőkkel dolgozik együtt Hollywoodban, de soha egy percre nem felejtette el, hogy honnan indult. Most a hajléktalanok mellett áll ki, ill. az ellen a kegyetlen bánásmód ellen, ami Magyarországon törvénytelenné teszi gyakorlatilag a fogalom puszta létezését is. Segítség majd lesz, de mikor? Miért nem az jön először, és csak azt követően lesz illegális az utcán való, életvitelszerű tartózkódás? Erről beszélt egyébként Hernádi Judit is, mélyen egyetértettem vele.

Röhrig kötetét csak hajléktalanok árusíthatják, én kétezer forintot adtam érte múltkor az Átrium előtt, illetve Juci is vett egyet. Megkérdeztem, ebből 50%, 1.000 forint fogja az utcán áruló hajléktalan markát ütni. Nem óriási vagyon, de sokkal több mint a semmi. Még csak néhány verset olvastam el belőle, azok igen tartalmasak, elgondolkodtatók, nem csak képi, de követlen leírói elemekkel is operál. Nagyon javaslom mindenkinek a vásárlást, már csak a jó ügy érdekében is.