Egy ide, egy oda

Két dolog, az egyik röviden annyi, hogy ha esetleg elfelejtettél az agglomerációs gyűrűben jegyet vásárolni a méltán népszerű vasútra, akkor nézz magad elé meredten, s sugalld azt a fölötted kérdőn néző kalaúz úrnak, hogy te bizony már megmutattad korábban a közlekedési eszköz igénybevételére felhatalmazó jogosítványt. Ezután elbizonytalanodva elsomfordál. (A magam részéről folyamatos, érvényes bérlettel rendelkezem, tehát fentieket mindig csak a hecc és kísérletező kedvemet kielégítendő végzem.)

A másik, ennél sokkal izgalmasabb dolog Cseh László és az olimpiai férfi 400m-es vegyes úszás. Sportolónk 9. idővel, a selejtezőjében Michael Phelps mögött másodikként végezve esett ki a küzdelemből. Szegény embert rögtön letámadták az úgynevezett bródkaszterek, hogy mégis ez mi. Erre vártunk 4 éve, hogy szállítsd a kötelezőt, Laci! Mi van veled, semmi? Az újságírók figyelmébe, hogy ő négy éve nemcsak vár, de dolgozik ezért, valószínűleg pontosan tudja, hogy mekkora hiba így kiesni, szerencsétlen egyébként sem győzte elég sűrűn megjegyezni, hogy elszúrta. El – lett – baszva. De ilyen a sport — ekkora malőrt biztosan nem fog elkövetni még egyszer. Most azonban a következő számokra kell figyelnie, s őszintén remélem, hogy van kinn olyan pszichológus a magyar csapattal, aki képes rendberakni Laci fókuszát ekkora baki, kudarc után is.