Corvin Moziéjszaka 2019.

A Corvin Moziéjszakán Vikivel, Lacival és Anitával vettünk részt előző szombat éjjel, vasárnap hajnalban. Este hattól reggel hatig összesen öt filmet néztünk meg, egészen jól sikerült választani. (Értékelések a szokásos helyen.)

  • Nyitva
  • Üveg (Glass)
  • Instant család (Instant Family)
  • Boldog halálnapot! 2 (Happy Death Day 2U)
  • Remélem legközelebb sikerül meghalnod:)

Filmek decemberben

Hereditary (Örökség) ★★½☆☆ – Tipikus példája annak, hogy miként lehet egy egészen jól felépített, drámai filmet az utolsó tíz percben mérhetetlen gagyivá, gyenge bohóckodássá silányítani. Ari Aster rendező csupán 31 éves, és a mozgókép első nagyjátékfilmként abszolút megállta a helyét, de az előzetes beharangozókhoz képest (év horrorja, fantasztikus megoldások, stb.) nem akkora durranás. Sokkal többet vágtam volna belőle, teljesen indokolatlan a 2 óra 7 perces vetítési idő még akkor is, ha teljesen egyértelmű, hogy az első fele kifejezetten az altatásról szól, hogy aztán az információkat szépen csepegtetve felépüljön a végső fordulat. Ami viszont egy bénaság.

The Usual Suspects (Közönséges bűnözők) ★★★☆☆ – Nagy “hoppának” van kikiáltva a vége, de nem ártott volna mellé némi történet is. (Egyébként nem rossz, de egy kétszeres Oscart nyert filmtől többet várnék. Az is igaz, hogy a Hatodik érzék (1999) óta nem létezik olyan, hogy “váratlan fordulat”. Ez még előtte készült, 1995-ben.)

Orphan (Az árva) ★★★★☆ – Ez bizony elég vadállat! Végig úgy izgultam, mint egy kisgyerek.

Pulp Fiction (Ponyvaregény) ★★☆☆☆ – Remek részek, tök jó szövegek, helyenként kiemelkedően szórakoztató is, de mint film, szerintem ez gyenge. Különösen Tarantino-mércével mérve.

Overboard (Átejtve) ★★½☆☆ – Közepes vígjáték limonádé.

Darkness (Darkness – A rettegés háza) ★★☆☆☆ – Horror klisék némi történettel. 

BÚÉK ★★★★½ – Egy remek film a Teljesen idegenek mintájára a legjobb fiatal magyar színészekkel. (Moziban láttuk Anyával karácsony másnapján.)

Filmek novemberben

Blockers (Szűzőrség) ★★★☆☆ – Közhelyes, szokásos klisék, de ennek ellenére néhol azért jókat röhögtem.

(Green Street) Hooligans (Huligánok)  ★★★★½ – Egy remek film arról, hogy az elsőre (és másodszorra is) értelmetlennek tűnő futballhuliganizmus mögött mennyi minden van. A fiatal Elijah Wood és Charlie Hunnam főszereplésével kiváló szórakozást nyújt, s nem csak azért, mert West Ham szurkolóként első kézből találkoztunk az élmény kommerszebb részével néhány hónapja.

Rear Window (Hátsó ablak) ★★★★½ – Az első Alfred Hithcock-filmem: elképesztően hangulatos, feszültséggel teli, és alig tűnik elavultnak, pedig 1954-ben készült! Már értem, hogy miért ekkora név a szakmában Hitchcock mester. :)

The Silence of the Lambs (A bárányok hallgatnak) ★★★★★ – Ez a film Anthony Hopkins miatt tökéletes, olyasmi, mint a Heath Ledger-féle Batman, csak még jobb, több a kiváló alakítás. IMDb oldala alapján 5 Oscart nyert, ráadásul a legkomolyabb kategóriákban: best picture, legjobb női és férfi főszereplő (Jodie Foster, Anthony Hopkins), legjobb rendező (Jonathan Demme), legjobb forgatókönyv (Ted Tally). Kihagyhatatlan, végre sikerült nekem is bepótolni (cca. 27 évbe került, 1991-es a film).

Fantastic Beasts: The Crimes of Grindelwald (Legendás állatok – Grindelwald bűntettei) ★★★½☆ – Anitával néztük az Arénában, véletlenül eredeti nyelven (angolul), felirat nélkül (óriási hiba, rosszul vettem jegyet a Simple-ön). A nagy részét azért értettem, de így sem volt maximálisan élvezhető, mert nagyon kellett koncentrálni. Maga a film egyébként nem annyira kiemelkedő, hiába olvastam róla egészen remek kritikákat a vetítést megelőzően.

Btw elkezdtem kőkeményen használni az IMDb-t, vezetem a ratingeket, próbálom behozni a filmtörténelem nagyjait.

Röhrig Géza: Angyalvakond

“Hát én most üvöltök.”

Két hete jelent meg egy cikk az Indexen Röhrig Géza új verseskötetével kapcsolatban. Géza olyan egyéniség, aki bármit, bárhogy csinál, arra én kíváncsi vagyok – nagy betűs Ember. A legnagyobb színészekkel, rendezőkkel dolgozik együtt Hollywoodban, de soha egy percre nem felejtette el, hogy honnan indult. Most a hajléktalanok mellett áll ki, ill. az ellen a kegyetlen bánásmód ellen, ami Magyarországon törvénytelenné teszi gyakorlatilag a fogalom puszta létezését is. Segítség majd lesz, de mikor? Miért nem az jön először, és csak azt követően lesz illegális az utcán való, életvitelszerű tartózkódás? Erről beszélt egyébként Hernádi Judit is, mélyen egyetértettem vele.

Röhrig kötetét csak hajléktalanok árusíthatják, én kétezer forintot adtam érte múltkor az Átrium előtt, illetve Juci is vett egyet. Megkérdeztem, ebből 50%, 1.000 forint fogja az utcán áruló hajléktalan markát ütni. Nem óriási vagyon, de sokkal több mint a semmi. Még csak néhány verset olvastam el belőle, azok igen tartalmasak, elgondolkodtatók, nem csak képi, de követlen leírói elemekkel is operál. Nagyon javaslom mindenkinek a vásárlást, már csak a jó ügy érdekében is.

Ismét London!

Tomival múlt hét pénteken utaztunk ki Angliába, s egészen hétfő délutánig London különböző helyein csavarogtunk. Elsősorban nem a turista jellegű városnézés volt a cél (hiszen mindketten voltunk már ott korábban), hanem a West Ham United Manchester United elleni mérkőzésének megtekintése, valamint a különböző marketeken készített kézműves hamburgerek, grillsajtos szendvicsek, stb. megízlelése. Négy napos beszámoló egyben.

El habitante

Előző hét szerdán Anitával pizzáztunk meg moziztunk egyet: Ahol a gonosz lakik. Könyörgök, senki ne nézze meg ezt a mexikói horror szennyet, nem izgalmas, nincs sztori, nem félelmetes, abszolút kidobott pénz. Majdnem az Escobarra mentünk, de végül sikerült óriásit hibázni, s ezt választani.

A pizza hutos pizza viszont még mindig favorit nálam, fogalmam sincs, hogy miért ilyen degenerált az ízlésem. :D