Filmek novemberben

Blockers (Szűzőrség) ★★★☆☆ – Közhelyes, szokásos klisék, de ennek ellenére néhol azért jókat röhögtem.

(Green Street) Hooligans (Huligánok)  ★★★★½ – Egy remek film arról, hogy az elsőre (és másodszorra is) értelmetlennek tűnő futballhuliganizmus mögött mennyi minden van. A fiatal Elijah Wood és Charlie Hunnam főszereplésével kiváló szórakozást nyújt, s nem csak azért, mert West Ham szurkolóként első kézből találkoztunk az élmény kommerszebb részével néhány hónapja.

Rear Window (Hátsó ablak) ★★★★½ – Az első Alfred Hithcock-filmem: elképesztően hangulatos, feszültséggel teli, és alig tűnik elavultnak, pedig 1954-ben készült! Már értem, hogy miért ekkora név a szakmában Hitchcock mester. :)

The Silence of the Lambs (A bárányok hallgatnak) ★★★★★ – Ez a film Anthony Hopkins miatt tökéletes, olyasmi, mint a Heath Ledger-féle Batman, csak még jobb, több a kiváló alakítás. IMDb oldala alapján 5 Oscart nyert, ráadásul a legkomolyabb kategóriákban: best picture, legjobb női és férfi főszereplő (Jodie Foster, Anthony Hopkins), legjobb rendező (Jonathan Demme), legjobb forgatókönyv (Ted Tally). Kihagyhatatlan, végre sikerült nekem is bepótolni (cca. 27 évbe került, 1991-es a film).

Fantastic Beasts: The Crimes of Grindelwald (Legendás állatok – Grindelwald bűntettei) ★★★½☆ – Anitával néztük az Arénában, véletlenül eredeti nyelven (angolul), felirat nélkül (óriási hiba, rosszul vettem jegyet a Simple-ön). A nagy részét azért értettem, de így sem volt maximálisan élvezhető, mert nagyon kellett koncentrálni. Maga a film egyébként nem annyira kiemelkedő, hiába olvastam róla egészen remek kritikákat a vetítést megelőzően.

Btw elkezdtem kőkeményen használni az IMDb-t, vezetem a ratingeket, próbálom behozni a filmtörténelem nagyjait.

Fantastic Beasts and Where to Find Them

A Potter nélküli Potter-film, a Legendás állatok és megfigyelésük egy öblös CGI demó. Nem tudtam még elolvasni a könyvet, de a filmes történet igen egyszerű, kiszámítható. Az egyértelmű halál ereklyéi utalás nélkül is lehetett sejteni a végső fordulatot, így viszont azt éreztem, hogy a fülemen, orrom, számon keresztül folyatják be a fejembe az információt, nehogy meglepetés érjen.

Göthe Salmander (Eddie Redmayne) professzor, a bűvös fenevadak és bestiák szakembere New Yorkba érkezik. A muglik között bujkáló varázslók és boszorkányok közösségének segítségével keresi a városban élő szörnyeket. És talán meg is találja őket… A Harry Potter-világ feltámad, a történet jó 70 évvel Potter születése előtt játszódik: a nézők a varázslatos kalandok közben a varázsvilág múltját is megismerhetik. /port.hu/

Egyik oldalról Rowlingot tisztelem és becsülöm, mert nem folytatja a Harry Potter-szeptológiát: elhatározta, megírta, keretbe tette, van eleje és vége, lezárta – bizonyos szempontból remekmű. (Olyannyira szeretem az egész világot, hogy tiszteletemet leróva tavasszal ellátogattam a The Elephant House-ba is, ahol ezek a művek születtek.) Másik oldalról viszont nem értem: emberek százmilliói próbálnak a HP univerzumban maradni, s ilyen félmegoldásokat választani, mint ez a film is. Eddie Redmayne mondjuk óriási, a fényképezés nagyon tetszett, jók a színek, a hangulat. De a történet…

A Harry Pottert gyakorlatilag folyamatosan tátott szájjal és leesett állal olvastam, illetve néztem. Magasan volt a léc, és ezt most érzésem szerint levertük.