Jack Wolfskin – Moab Jam 30

Elkezdett belülről foszlani az az Adidas táskám, amivel már bejártam fél Európát, úgyhogy körülnéztem, s választottam egy újat. Olyat, amit hosszabb biciklitúrákon is tudok használni, felsimul a hátra, de azért szellőzik is, jó anyagból van, 2 év garanciát adnak rá, s nem mellesleg jól néz ki, valamint a repülőgépre felmegy kézipoggyászként is. Meglepően kevés táska teljesíti a fenti kívánalmakat.

Csernobil – miattuk nem lett még nagyobb katasztrófa

Valerij Bezpalov, Alekszej Ananenko, Borisz Baranov Három fickónak köszönhetjük, hogy még Csernobil után is élhető Európa (nélkülük a kontinens nagy része radioaktív sivatag lenne): Valerij Bezpalov, Alekszej Ananenko és Borisz Baranov. Tíz nappal az 1986. április 26-i történések után az oltáshoz és egyéb vészhelyzetek kezelésére használt medence a berobbanáshoz közel került, amit csak úgy sikerült megakadályozni, hogy valaki leúszott az erősen szennyezett vízbe, majd megkereste és kihúzta a dugót. Ők voltak azok.

[]

Az egyetlen mód, hogy megszabaduljanak ettől a víztől, az volt, ha kinyitják a kapukat, leeresztik a medencét. Ezt viszont csak úgy lehetett megoldani, hogy valaki alámerül az erősen radioaktív és szennyezett vízbe. A vállalkozókat szinte azonnali halál várta.
Három férfi jelentkezett: Valerij Bezpalov és Alekszej Ananenko az atomerőmű mérnökei voltak, Borisz Baranov pedig szintén csernobili munkás. Pontosan tudták a veszélyeket, mégis lemerültek egy alap búvárfelszereléssel és egy lámpával, hogy megtalálják a szelepeket. A búvároknak sikerült megtalálni a megfelelő szelepet, kinyitották a kapukat, és visszatértek.

20 ezer tonna víz folyt ki. A merülés nélkül a későbbi jelentések szerint egyértelműen robbanás következett volna be. Valerij és Alekszej két héttel később haltak meg egy moszkvai kórházban, nem sokkal később pedig Borisz is. Alekszej halála előtt még interjút is adott a tévének. Testük magas radioaktivitása miatt lehegesztett koporsóban temették el őket.

Köszönjük.