Honda sérülés és szerviz

Így nézett ki a Honda alja, miután a félhomályban áthajtottam gyök kettővel egy épphogy kiálló, levágott fatönkön Vikiék szomszédja előtt a nagy partit megelőzően.

Laciék végül megoldották az ideiglenes visszakalapálást, s a Honda Éles is ingyen javította (új furatok, kalapács), de a 120.000 km-es szerviznek nem örültem annyira. (Fékbetétek cseréje elöl, gyerta, olaj, sok kisebb-nagyobb dolog.)

Új autó

Megvettem a Hondát kedden, előtte átnézte hivatalos márkaszerviz is, s azt mondták, hogy 10 éves korához képest remek állapotban van. Gyorsan elintéztük az átírást is, minden rendben volt, kiparkoltam, ittunk egy fantát a benzinkúton, majd utána nem indult a motor. Visszahívtam a srácot, kiderült, hogy lemerült az aksi, bebikáztuk. Abban bízom, hogy gyújtás alatt rajtamaradt a klíma (végigteszteltem néhány dolgot motor nélkül két percben), s ezért történhetett ilyesmi. Erre azért jó esély van, mivel a márkaszerviz észrevett volna egy esetleges akku gondot.

Azóta minden rendben, ma hajnalban is mentem vele egy kört a városban, hihetetlenül élvezetes vezetni. Nem pontosan érzem még az autó széleit, de hozzá kell ehhez is szokni, mint anno a Suzukihoz.

Honda Civic Sport 1.8

A héten megsasoltam a képen látható autót, tíz éves Honda Civic, s most egész jó áron eladó egy ismerős ismerősén keresztül. Ha sikerült a szervizben jövő hétre időpontot foglalni, s az ottani átvizsgáláskor sem derül ki semmilyen turpisság, akkor lehet, hogy oda tudom adni a régi Suzukit Anyumnak (neki épp tönkrement az előző, lassan 25 éves autója), nekem pedig, hát na, szóval ő lenne.

Izgulás van!

Montenegro 3. és 4. nap

Egy bő hét perces videóban mesélem el a 3. és 4. montenegrói napunk történetét, ezzel zárul is az áprilisi kiruccanásunk. Hol is jártunk ekkor? Cetinje, Lovcen, Budva, Podgorica volt a menü. (Az érkezés és az első nap beszámolója itt, a második és harmadik napé pedig itt érhető el.)

[A jogvédett zene miatt mobiltelefonról nem biztos, hogy elérhető a videó.]

Montenegro 0. és 1. nap

Ez volt az első olyan utunk Ágival, ahol fényképezés helyett elsősorban videóztam, ennek megfelelően most beszámolóként egy ebből összevágott tartalmat teszek közzé (második nap itt). Sveti Stefanban laktunk, Herceg Novit céloztuk meg első nap.

[Mobiltelefonról nem elérhető a videó a jogvédett zene miatt.]

Benzinkutas kalandok

Tegnap este ki akartuk próbálni Anyával a karácsonyi ajándékát (épp időben), telefontartó, szivargyújtós töltő, autós cuccok. Onnan indultunk, hogy a jobb hátsó gumi teljesen leeresztett, gyors pumpakeresés és -használat után kigurultunk a benzinkútig, ahol a kompresszoros ellenőrzés után nem indult a motor. A két kutas srác segített, betoltuk, továbbra se jó. Van benne benzin? Van, de nem sok, tankoljunk, 12 liter. Megy már? Nem megy. Miért keheg? Van gyertyakulcs? Nincs? Telefon. Gyertyákhoz egyesével fémszál érintése, ha egyenletesen szikrázik, akkor nincs gond. Jó ez, de azért szedjük le: mindegyik rá van gyógyulva, az egyik kutas vérzésig próbálta csavarni, lecsúszott a keze, amit felsértett a motorblokk. A másik nagyobb erőkarral, csavarkulccsal feszítve operált, aminek két törött gyertyakulcs lett az eredménye. Azért persze ki kellett fizetni. Közben folyamatosan próbáltunk indítani, kevés sikerrel. A kutasoknak is adtam kis zsetont, az egyikőjüknek közben a műszakja is lejárt. Röviden úgy ment el hétezer forint, hogy semmi eredménye nem volt, most is ott áll az autó az OMV-nél. Remélem, hogy nektek is legalább ilyen jó vasárnap estétek volt. :D

Project Lazarus – Don Roberto

Tegnap este a Don Roberto-ban pizzáztunk és mulatoztunk: berendeltem egy jó Edelweisst, majd mikor kihozták és belekortyoltam, rájöttem, hogy kocsival vagyok. (Az egész este hasonló színvonal mentén haladt, amire folyamatosan rákontrázott a pincér hölgy a jópofa hozzászólásaival. :D)

Ez a sajttorta viszont nem volt mindennapi!