Hét

Újra és újra visszatalálok a Grundhoz. Nem azért távolodok el tőle időnként, mert nem érzem magaménak, vagy bármi probléma lenne vele. Ha lehet ezt mondani, inkább épp ellenkezőleg: túl jó.
Egy Grundra nem írunk csak úgy kutyafuttában bejegyzést: általában linkelünk, visszamutatunk, magyarázunk, illusztrálunk, kommentálunk, szakértünk, csúfolódunk, bohóckodunk, s néhanapján – remélem egyetértenek a Kedves Olvasók abban, hogy ez jó – csak terpeszkedünk.

A Grundra nehéz bejegyzést írni. Kijöttem a gyakorlatból, kijöttem a formából. Most persze a kígyónyelvűek azt mondják, sz-sz. Ez párszaszóul annyit tesz: formádból? Pff. De igenis, ha egy blogger – legyen az bármilyen kvalitású – sok időt kihagy, akkor azt veszi észre, hogy egy velős poszt (ön nem ilyet olvas jelenleg) nem 30-40 percbe kerül, hanem 2 órába. Félelmetes.

A fogalmazás és a fogalmazáshoz való készség és hajlandóság folyamatosan elkopik, mert a twitter, a tumblr és a hasonló webkettes mikroszájtok ezt a képességet nem igénylik. 2005 környékén elkezdett a web olyan irányba fejlődni, ahol már az internetes társadalom jelentős része ír valamilyen formában naplót, blogot. Híroldalakat olvas, gondolkodik. Ez üdvözlendõ volt, mert amellett, hogy a weben írott naplók nagy részéből áradt a hülyeség és a demagógia, tudtuk: az adott személy mégis elgondolkozott valamiről, s azt formába is öntötte. Fogalmazott.

Manapság ez nincs így: az összeszedettség látszata is kezd kiveszni mindenfajta blogolási tevékenységből. A reblog egy hülyeség, például. Kicsit álszentnek érzem magam, mert Gergővel a minap beszéltem épp arról, hogy a Grundnak is kellene valami előszemetest csinálni (támblör), s sajnos ez nem csak ötlet maradt: meg is csináltam, ellenben nem éreztem az erőt és bátorságot ahhoz, hogy megmutassam Nektek. Jó döntés volt, teljesen felesleges más helyre piszkítani; ami posztot érdemel, arról lesz írva, ami pedig nem érdemel, arról nem. Egyszerű és nagyszerű.

A twitter persze más. Hogy miért? Nem tudom megmondani. Talán mert minden szempontból ingyen (főleg az idő itt a fontos tényező) és végtelenül könnyedén oszthatok meg ismerőseimmel információt, s ugyanez fordítva is működik. Letisztult platform, gyakorlatilag bárhonnan elérhető. Úgy gondolom, hogy a twitter és a blog megfér egymás mellett, csak nem szabad elcsúszni a rövid hülyéskedések felé. Nem? De.

Ami miatt írtam az a következõ: sziasztok!

Egy évesek lettünk

Pontosan egy éve került publikálásra a b3ck.NET – blog első bejegyzése, ami ugye a jelenleg is működő Grundaktív jog- és névelődjének tekinthető. Az elmúlt esztendő sok szempontból változékony volt, próbáltuk megkeresni a helyünket a magyar blogoszférában, új írók, szerkesztők csatlakoztak, majd szeptember-október tájékától vendégbloggereknek is helyet engedtünk. Azóta több helyről kaptunk visszajelzést és megerősítést, hogy amit csinálunk, az jó. Szerintünk is, élvezzük az egészet.

Köszönjük Nektek, hogy kulturált formában szóltok hozzá és írtok, a félnótás netbetyároknak pedig, hogy eltűntek, s így leállhattam a ganajozással. Reméljük, a második esztendő is legalább ilyen jó lesz, mi mindent meg fogunk tenni. Sziasztok!

Vendégbloggerkedés

guest

Szeretnél Te is helyet kapni ezen a blogon? Úgy érzed, hogy saját oldalt nincs erőd/kedved fenntartani, de a véleményed kulturáltan és igényesen meg tudod fogalmazni, s ezt szeretnéd a nyilvánosság elé tárni? Most itt a lehetőség!

Jelenlegi szerkesztőink közül Barbi, Scythe és Kristóf is csak egy-egy bejegyzést szeretett volna vendégblogger módjára írni, mára mindhármójuk nevéhez sok-sok érdekes és izgalmas bejegyzés kötődik, Scythe-nak saját kis CG rovata van.

Ha szeretnél rólunk többet megtudni, akkor ajánlom az Impresszumot. Amennyiben érdekel a dolog, akkor légy oly kedves és írj nekünk egy levelet a grund@grundaktiv.hu címre, vagy pörgess egy hozzászólást! (Minden levélre válaszolunk! Amennyiben egy héten belül nem érkezik semmi reakció, úgy feltehetőleg a leveled automatikusan a spamek közé rakta a rendszerünk, kérlek, hogy ezt jelezd a hozzászólások között!)

Az eddigi szerkesztők és vendégírók listáját rövid bemutatkozással együtt szintén az Impresszumban találod!

Goldenblokk 2007

yousuckElőször is köszönjük annak a kedves olvasónak, aki még azelőtt nevezett minket erre a kalapra, mielőtt mi magunk megtettük volna, így most felemelt fejjel kiabálhatjuk bele a világba, hogy az egész egy bullshit. Természetesen csak azért mondom mindezt, mert nem kerültünk be a középdöntőbe, s csak a sértődött kisgyerek szól belőlem. Majd’ 1000 induló közül nagyjából 110 blogtulajdonos került közelebb a hőn áhított noteszgéphez, amirõl majd szarás közben is tájékoztathatja az internet polgárait oknyomozói tevékenységéről. Kicsit sárgászöld, enyhény zamatos, egyesek szerint lecsó és joghurt keveréke lehetett a megtestesülés előtt.

Előre borítékoltam volna 10-15 résztvevő blog nevét. Hogy miért? Szerintem tudod. Vagy ha nem, ebben meglelheted a választ. Persze utólag könnyű májerkodni, de azt hiszem most értettem meg igazán, hogy mi értelme volt a tavalyi Goldenfosnak, s most tudok szívből nevetni ama kezdeményezésen. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nagyon sok jó blog is van a listában!

Még csak annyit jegyeznék meg, hogy hiteltelen az a blogverseny, ahol Worluk nem döntős legalábbis.

És egyúttal köszönthetjük azt a posztot is, ahol kb. a megjelent betűk 15-szörösét gépeltem be, majd töröltem.

Hova menjünk szórakozni?

dayhu

E hónapban startolt a day.hu internetes, webkettes programajánló – ha lehet így mondani. Bárki regisztrálhat, s felvihet tételeket, ami a főoldalon megjelenik szépen, időrendben csoportosítva, így könnyedén választhatunk a lehetőségek közül. Egyelőre nem vagyunk túlzottan elárasztva programokkal, de a felhasználói tábor növekedtével ez nyilván változni fog. Ha fejlesztő lennék, akkor biztosan külön szűrőt raknék az ingyenes szórakozási lehetőségekre, hiszen egy szegény egyetemista – ha nem is mindig -, de keresi az ilyet.

Egy másik örömteli hír lehet a WordPress-et használó blogger tömegnek, hogy ezen az oldalon saját kinézetet szerkeszthetünk össze minden előzetes programozási ismeret nélkül, egyetlen egér használatával.

Berta kutyáról

berta

A napokban elhunyt Athina és Tomcat kutyája, ami egy átlagos netezőnek annyit jelentett, mint a buta TV-nézőnek Totó. Rengeteget olvashattunk hősies cselekedeteiről, intelligens megnyilvánulásairól, s most eltávozott. Személyesen nem ismerhettem, de csodaszép és okos élőlény lehetett.

Álljon itt Athina megemlékezésének egy része, hogy mi se feledjük az okos és hűséges barátainkat – a kutyákat.

Ha az embereket nem is tudtam annyira érteni és szeretni, mert sokat bántottak, a kutyák nyelvén értettem és éreztem, és nem tudom elképzelni, miként dolgozom majd fel az elvesztésedet, drága barátom. Ha a most érzett mindent elsöprő hiány az ára annak, hogy te egy szabadabb, szebb és jobb életet kaptál valahol máshol, akkor vállalom, csak létezz valahol, valamilyen formában a világegyetemben… de hisz biztos létezel. Az ilyen csodák nem tűnnek el nyom nélkül, egyik percről a másikra, csak úgy…

Felülvizsgáltam a blogrollt

Kicsit befrissítettem a blogrollt, mert rájöttem, hogy elég sok olyan ember kapott ott helyet, aki szánalmas dolgokról ír nagy okosságba becsomagolva. Volt más is, de ez fogott meg leginkább:

A disco és maga a dizsizés szokása tipikusan posztszocialista csökevény.

Tényleg az lenne? Ugyan már, emberek, erről még vitatkozni sem érdemes, akkora baromság. Nekem is nagyon tetszik a posztszocialista szó amúgy! Lehet, hogy valamelyik bejegyzésbe bele fogom szőni, szigorúan okoskodó célzattal. Remélem, nem veszitek észre!

Update 22:59
Az is teljesen alap, hogy az adott domainen mindenki erről blogol.

Miért blogolsz?

Az örökzöld téma ismét virágzik a blogoszférában, s a “nagy” bloggerek 90%-a ismét azt állítja, hogy ő bizony magának blogol. Nem hiszek nektek, tudjátok meg!

Először akkor kezdjük azzal, hogy én – G. Tóth Sándor – miért teszem. Röviden, tömören: mert szeretem. Igen ám, de mi a jó ebben? – kérdezték többen. A válasz ismét rövid, de annál unalmasabb: semmiért, ez olyan kérdés, hogy miért jó űzni egy hobbit? Szauron tudja.

Egy jó blog kommunikál az olvasóival, nem olyan, mint egy szimpla újságcikk. Néha szándékosan provokál, néha kicsit túlzottan okoskodik, néha lehazudja a csillagos eget, görbe tükröt állítva a valóság elé. “Görbe tükör”

Egy másik szelete a blogírásnak a személyes történések. Egy fárasztó nap után jó leülni, gondolkodni egy kicsit – vagy éppen abszolút nem gondolkodni -, s kiírni magadból azt, ami kikívánkozik. Lehet ez a hülye BKV-s nuncitól kezdve a szlovák-román-magyar örök barát szerződés, szó szerint bármi. Ami épp foglalkoztat.“Life”

És itt jön be a képbe az, hogy ki mennyire becsüli az olvasóit. Mert ha valaki blogol, akkor igenis az olvasóiért teszi, a kommentekért, a visszajelzésekért, mert ezért is létezik maga a fogalom: “blog”. Ha nem ezért tenné, akkor nyugodtan mehetne a papírra vagy az otthoni merevlemezére az iromány.

Ha senki nem írna hozzászólást, rövid úton úgyis abbahagynám én is az írást. Azért blogolok, mert szeretem, ha kommentelnek az olvasók és főleg azt, ha értelmeset. A látogatók miatt blogolok. Általában. Aztán persze vannak olyan posztok, amiket leginkább csak magamnak írok, ezeket arról fogod megismerni, hogy azt mondod magadban: “de unalmas téma”.

Lehet egyetérteni meg nem is, én első felindulásból így látom.