Freeletics csomag és előfizetés ismét

Közel két hete újra előfizettem Freeleticsre (ilyen és ilyen is volt korábban, időnként elő-előkerül a téma). Ennek apropóján kaptam is egy 24 óráig érvényes, 25% kedvezményt nyújtó kupont a store-ba, úgyhogy rögtön rá is mentünk Rudival egy-egy pulcsira. Télre nagyon jó lesz.

Majdnem Kalifornia

Ez lett volna életünk útja, hosszú órákig örültünk neki, majd cancelled. Lemondták, egyértelmű elírásra hivatkozva, s noha a pénzt visszakaptuk ugyan, de ebben a helyzetben ez nem vigasz. Ha nem lenne egyértelmű: összesen 54.700 forintért (per fő) mentünk volna novemberben Kaliforniába (Los Angeles), ami elképesztő ár a nyugati partért. Air France járat vacsorával, poggyásszal, ahogy kell. A párizsi 20 órás átszállási idő pedig épp elég lett volna arra, hogy ott is körbenézzünk. Nem tudom, említettem már, hogy milyen csalódottak lettünk, mikor törölték a foglalást? :)

Berlin – We Were Promised Jetpacks

berlin - 25

Egyik nyári este írt Tomi valamelyik IM felületen, hogy van egy nagyon jó együttes, We Were Promised Jetpacks a nevük, és Berlinben lépnek fel szeptember 19-én. Egy órán belül már megvettük a repülő- és koncertjegyet is, annyira éreztük, hogy ott kell lennünk.

És mennyire jól éreztük!

berlin - 4

Estére kiértünk, épp annyi időnk volt a leszállás és a transzfer után, hogy egy közeli kis kocsmában legurítsunk egy-két sört a koncert előtt.

berlin - 5

Az előzenekarok is hangulatban voltak.

berlin - 9

The Twilight Sad, Mazes, We Were Promised Jetpacks.

berlin - 11

Adam Thompson óriásit alakított végig. A kitartott hangjaitól teljesen megőrült mindenki.

berlin - 13

berlin - 15

Nagy a koncentráció.

berlin - 20

Utolsó képek elég lelkes vagyok itt feljebb. Egy-két jégerrel szinten tartottuk magunkat, hogy ne legyen baj.

berlin - 18

berlin - 24

Visssza-vissza!

berlin - 28

Megszereztük a setlistet, dumáltunk egy kicsit a zenekarral, készítettünk egy közös képet (lásd a poszt tetején), lőttünk egy fullgay selfie-t a nagy örömre, majd elindultunk felfedezni a várost. A repülőgépünk másnap dél körül indult csak vissza Magyarországra.

berlin - 27

berlin - 29

Észrevettük, hogy nincs sima McDonalds, csak McDrive, emiatt vagyok szomorú. Kora hajnalban úgy oldottuk meg a helyzetet, hogy Tomi vitt a hátán, s belovagoltunk a McDrive-ba. El tudjátok képzelni, hogy milyen fejet vág az unott, német mekis a produkció láttán? Mi sem tudtuk, egészen eddig a pontig.

Röhögve tömtük a sajtburgereket, mintha muszáj lenne.

berlin - 30

Itt már nem tudom mi történt, valaki (Tomi vagy más) kiborított egy adag sült krumplit.

A reggel közeledtével elaludtunk a buszon, arra keltem, hogy csipog a sofőr, s egy csomó gyerek özönlik be az ajtón – kezdődött az iskola. Tomi nem ébredt fel, a busz átlátszó plexi részét nyálazta épp álmában. Amikor végül kinyitotta a szemét, kb. 10 gyerek bámult a plexin keresztül a képébe értetlenül, öröm volt és boldogság.

berlin - 37

Az életmentő péksütemények és a kávé reggel.

Kicsit még bolyongtunk délelőtt, de végül a repülőtéren kötöttünk ki.

berlin - 47

Indulás haza, ismét egy hatalmas élménnyel gazdagodva. Ez volt az az út, ami megalapozta az olcsó eurotripjeinket, itt jöttünk rá, hogy ezt kell tolni.

berlin - 49

A bejegyzés 2015. május 22-én íródott, de visszadátumoztam.