Miért leszünk rosszul, ha autóban olvasunk?

Egy izgalmas magyarázatot olvastam a minap az Indexen a fent feltett kérdésre.

A jelenség alapja az utazási betegség. Ez akkor alakul ki, amikor az agy ellentmondásos jelzéseket kap a helyzetünkről. Ha autóban ülünk, az egyensúly-érzékelésért felelős belsőfül észreveszi, hogy mozgásban vagyunk, viszont ha közben olvasunk, a szemünk csak a mozdulatlan papírt vagy képernyőt látja, amitől akár a kanapén is ülhetnénk otthon.

Mivel a mozgásérzet nem kap vizuális megerősítést, az agyunk összezavarodik, az ellentmondást pedig azzal próbálja feloldani, hogy biztosan hallucinálunk, azért érzékelünk mindenfélét össze-vissza. Márpedig a hallucinációt leginkább valamilyen méreganyag okozhatja, ezért az agy biztos, ami biztos alapon be is indítja az idegmérgekkel szembeni védekezőmechanizmust: a hányingert. A méreganyag kiürítésének a leghatékonyabb módja a hányás, amiért az agytörzsi hányásközpontban található area postrema felel, tehát az utazási betegség fellépésekor is ez aktiválódik. (Folytatás itt.)

Revolut – a banki konkurencia

Megjött a Revolut kártyám (nem az van a fotón, bár akár lehetne is, mert simán le tudom tiltani a netes használatot egy gombbal), és eddig remek. Középárfolyam közeli váltások, paypassos fizetés, több deviza a kártya mögött, biztosítások, kriptovaluta. Abszolút megértem, hogy miért van ekkora felhajtás körülötte, jó dolgokkal jönnek, s banki oldalról is érdemes figyelnünk ezeket a termékeket, szolgáltatásokat. Kisebbek, gyorsabbak, de nyilván nem annyira biztonságosak (nem technológiai értelemben), mint a nagybankok a maguk biztosításával, OBÁ-val, stb.

Ami nagyon hiányzik, az egy forint alapú feltöltési megoldás, hogy ne legyen konverzió a topupnál. Most néhány napig ingyen van a magyarországi postázás és az első fizikai kártya.

Blockchain előadás

Csabai Csaba, a variance.hu bloggere tartott előadást a CIB-ben blockchain és cryptocurrency témában múlt hétfőn. Sajnos az idő rövidsége miatt leginkább tájékoztató jellegűre sikerült, igy szinte csak a mi a fene is ez kérdésre kaptunk csak választ, de ettől függetlenül jó kis áttekintő volt, mindenképp megérte meghallgatni.

Interjú a közel nyolcvan éves Balczó Andrással

[…] 1969-ben, amikor megnyertem az ötödik egyéni vb-t is, épp az öttusasport gúlájának tetején ücsörögtem. Eltelt egy hónap, eltelt kettő, és a maradéktalan boldogság nem volt sehol. Azt gondoltam, nem jött meg a „fizetésem”, hol marad a jutalmam? Hol keressem azt tovább? Hát az egyéni olimpiai bajnoki cím majd megadja! Három újabb év munka következett, de már kicsit megkopott szorgalommal. Eljött az olimpia, megindult a verseny, egyszerűen minden sikerült, és a vívás felénél azt éreztem, hogy ha még két órán keresztül így megy, meg fogom nyerni a versenyt.

És karnyújtásnyira a győzelemtől egyszer csak megvillant az aranyérem: beleragadtam az akarás gödrébe, és nem tudtam kimászni belőle. Mivel csak arra figyeltem, hogy meg ne szúrjanak, kezdett egyre rosszabbul menni. Szünetben kiültem egy füves teraszra, és rájöttem, hogy nem tudom megnyerni az olimpiát.

Bizony, csalódtam magamban, azt hittem, hogy ügyesebb, rutinosabb vagyok, hogy nagyon jól vívok, hiszen a mexikói előolimpián párbajtőrvívásban harmadik lettem, 1963-ban itthon országos bajnok voltam. De ott, a füvön beláttam, ha valaki szeret, nem a vívótudásomat és az eredményeimet kell szeretnie, hanem engem, Bandit. Az aranyérem pedig nem járandóságom, 59 ellenfelem van itt az olimpián. Miért nekem kéne nyerni?

Mit tett ezután?
Nagy fordulópont az, amikor az ember belátja, hogy „ha nem, hát nem”. Beláttam. A belátás mindig magával hozza a vágyott célról való lemondást. A 49. zsoltárban áll, hogy „Az ember, ha nincs benne belátás, akármilyen gazdag, olyan, mint az állat, amelyre pusztulás vár.” Én felismertem és elfogadtam, hogy nem fogok egyéniben olimpiát nyerni. Arra gondoltam, ha szólítanak a pástra, odamegyek, mert ha behunyom is a szemem és összevissza böködök arrafelé, ahol az ellenfelet sejtem, ilyen rosszul még akkor is tudok vívni. És ebben a pillanatban, nem később vagy korábban, öntött el ez az érthetetlen derű, a lélek násza.

Vágyódni, lemondani, nyerni. Ezt éltem át a müncheni olimpián. Végül győztem. […]

A teljes interjú itt olvasható.

Dublin 2. nap – Trinity College, pubok, belváros

Az érkezést és az első napot követően a másodikat is a városban töltöttük.

Dublin 0. és 1. nap – Guinness Storehouse

Január végén Ágival egy hosszú hétvégére kiugrottunk Dublinba, s megnéztünk ezt-azt. A kiutazás és az első nap beszámolója.