Alku (színház)


Anitával múlt hét vasárnap megnéztük a József Attila Színház Alku c. előadását. Fehér Anna, Seress Zoltán, Nemcsák Károly és Ujréti László szereplésével készült darabban két testvér múltbeli sérelmeit boncolgatják, miközben a történet szerint egy jelenkori házat, pontosabban azok bútorait teszik pénzzé. A színészek annak ellenére, hogy a legnagyobbak között vannak, rengeteget bakiztak, viszont még így is igen élvezetes alakítást nyújtottak, és egészen jól szórakoztunk. Érdemes megnézni az előadást.

Filmek novemberben

Blockers (Szűzőrség) ★★★☆☆ – Közhelyes, szokásos klisék, de ennek ellenére néhol azért jókat röhögtem.

(Green Street) Hooligans (Huligánok)  ★★★★½ – Egy remek film arról, hogy az elsőre (és másodszorra is) értelmetlennek tűnő futballhuliganizmus mögött mennyi minden van. A fiatal Elijah Wood és Charlie Hunnam főszereplésével kiváló szórakozást nyújt, s nem csak azért, mert West Ham szurkolóként első kézből találkoztunk az élmény kommerszebb részével néhány hónapja.

Rear Window (Hátsó ablak) ★★★★½ – Az első Alfred Hithcock-filmem: elképesztően hangulatos, feszültséggel teli, és alig tűnik elavultnak, pedig 1954-ben készült! Már értem, hogy miért ekkora név a szakmában Hitchcock mester. :)

The Silence of the Lambs (A bárányok hallgatnak) ★★★★★ – Ez a film Anthony Hopkins miatt tökéletes, olyasmi, mint a Heath Ledger-féle Batman, csak még jobb, több a kiváló alakítás. IMDb oldala alapján 5 Oscart nyert, ráadásul a legkomolyabb kategóriákban: best picture, legjobb női és férfi főszereplő (Jodie Foster, Anthony Hopkins), legjobb rendező (Jonathan Demme), legjobb forgatókönyv (Ted Tally). Kihagyhatatlan, végre sikerült nekem is bepótolni (cca. 27 évbe került, 1991-es a film).

Fantastic Beasts: The Crimes of Grindelwald (Legendás állatok – Grindelwald bűntettei) ★★★½☆ – Anitával néztük az Arénában, véletlenül eredeti nyelven (angolul), felirat nélkül (óriási hiba, rosszul vettem jegyet a Simple-ön). A nagy részét azért értettem, de így sem volt maximálisan élvezhető, mert nagyon kellett koncentrálni. Maga a film egyébként nem annyira kiemelkedő, hiába olvastam róla egészen remek kritikákat a vetítést megelőzően.

Btw elkezdtem kőkeményen használni az IMDb-t, vezetem a ratingeket, próbálom behozni a filmtörténelem nagyjait.

FTC – Kisvárda focimeccs

2007-ben voltam először, és szombat délutánig utoljára NB1-es focimeccsen, anno Peti miatt mentem Újpestre. Gyerekkorom óta a Fradinak szurkoltam (kis kihagyásokkal, amikor idehaza senkinek), el kellett jönnie ennek az időnek is egyszer, ha már a múltkor megcsináltattam a kártyát: Fradi-Kisvárda 2-0.

Anikóval, Csillával, Anitával és Petivel ültünk be a B középbe, s a jéghideg idő ellenére remekül szórakoztunk. (Kicsit mondjuk lehetett volna több labdarúgás.) Köszi mindenkinek! :)

Röhrig Géza: Angyalvakond

“Hát én most üvöltök.”

Két hete jelent meg egy cikk az Indexen Röhrig Géza új verseskötetével kapcsolatban. Géza olyan egyéniség, aki bármit, bárhogy csinál, arra én kíváncsi vagyok – nagy betűs Ember. A legnagyobb színészekkel, rendezőkkel dolgozik együtt Hollywoodban, de soha egy percre nem felejtette el, hogy honnan indult. Most a hajléktalanok mellett áll ki, ill. az ellen a kegyetlen bánásmód ellen, ami Magyarországon törvénytelenné teszi gyakorlatilag a fogalom puszta létezését is. Segítség majd lesz, de mikor? Miért nem az jön először, és csak azt követően lesz illegális az utcán való, életvitelszerű tartózkódás? Erről beszélt egyébként Hernádi Judit is, mélyen egyetértettem vele.

Röhrig kötetét csak hajléktalanok árusíthatják, én kétezer forintot adtam érte múltkor az Átrium előtt, illetve Juci is vett egyet. Megkérdeztem, ebből 50%, 1.000 forint fogja az utcán áruló hajléktalan markát ütni. Nem óriási vagyon, de sokkal több mint a semmi. Még csak néhány verset olvastam el belőle, azok igen tartalmasak, elgondolkodtatók, nem csak képi, de követlen leírói elemekkel is operál. Nagyon javaslom mindenkinek a vásárlást, már csak a jó ügy érdekében is.

Beszélgetés Hernádi Judittal

Az előzőhöz hasonló struktúrában Kling Rita beszélgetett Hernádi Judittal, majd ezt követően szakemberként dr. Buda László adott elő. A Judittal való kommunikáció egészen inspiráló és szórakoztató volt, olyan dolgokat is megtudtam a művésznőről, amit eddig sehol nem hallottam, így egészen közel is került hozzám (vagy én hozzá). Buda Lászlót már többször hallottam, ez a mostani előadás nem emelkedett ki a sorból: elég sok helyen ismételt egy már korábban elhangzott sztorit, gondolatmenetet, néhol azokkal megegyező elemekre építkezett, így néhol eléggé unalmasnak hatott. Összességében egy remek este volt, Anyával ketten ültünk be a Játékszínbe.