Chicago (színház)

Szombat este Anitával az Átriumban megtekintettük a Chicago c. zenés revüt Alföldi Róbert rendezésében.

„[…] több rétege van, mint egy leveles tésztának. Úgy meséli el az eredeti történetet, ahogy közben minden aktuális problémára reagál és állásfoglalás közben elgondolkodtat. A »kiszólások« görbe tükrök, de nem csak a nézőtéren ülőknek, hanem az egész társadalomnak: Mitől reméljük a boldogságot? Mit ér a figyelem? Hogyan használnak ki minket és mi hogyan használunk ki másokat? Van-e bennük még emberség? Meglepő a történetmesélés. A Konferanszié átkeretezi a történetet, és az újra és újra ismételt monológ visszhangot ver a nézőben. Alföldi rendezésében a Chicago nem egy könnyű esti szórakozás, hanem egy nagyon intenzív utazás, amelyben a nézőtéren ülők sem csupán szemlélők, hanem részesei a történetnek. Ez a Chicago felkavaró, megrázó és zseniális. Én pont ilyen élményre vágytam és én éppen ezért nagyon szerettem. Napokkal az előadás után, még mindig forgatom magamban és még mindig lenyűgöz minden részletében. Eláll a lélegzetem attól, hogy egy ilyen »könnyű kis darabot« ennyire mélyen, ennyire felkavaróan színpadra lehet állítani.” (moksha.hu)

Anitánál négy és feles az értékelés, neki nagyon bejött, nálam maximum hármas. Az igazat megvallva, nem ismerem a revüt mint műfajt, de nagyon sokszor csak kapkodtam a fejem, hogy ez most komoly-e. Nyilván nem az, olykor viszont mégis, épp ettől lesz annyira kettős, elsőre feldolgozhatatlan. Néhány napot pihenve rá, továbbra sem érzem hatalmas élménynek, nem tudok rá többet adni.

★★★☆☆

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *