Május 12-én körbefutottuk a Balatont váltóban, a csapat tagjai: Anett, Viki, Ági, Tomi, Rudi, Márk, Laci, Vadó, Csabi és jómagam. Az XII. Ultrabalaton keretében Balatonaligáról indultunk, 21:07:29 alatt értünk körbe, és mindenki kb. egy félmaratont vállalt összesen. Kategóriában a 211., összetettben a 434. helyet szereztük meg (kb. 1300 csapat indult). Ennyit a hivatalos adatokról, lássuk a képeket, mert borzasztó jó hangulatban telt minden egyes perc!

Hajnali 4:15-kor kellett rajtolnunk, ami azt jelentette, hogy az első autónak (Rudi, Ági, én) már 2-kor el kellett indulnia Pestről, hogy kényelmesen leérve, bemelegítve, belámpázva tudjunk kezdeni.

Bár a képeken nem látszik, hajnalban is szépen gyűltek a népek – egy éve vártuk már ezt a futóünnepet.

Első szakasz az enyém, féltettem a térdszalagom, úgyhogy erősen visszafogottan futottam, átlag 5:04/km. Track itt. Meg is lett az eredmény, nyújtás után nem jött elő különösebb gond. Kifejezetten kellemes futóidő volt ekkor még, 16 fok körül.

Rudinak maradt ereje még a váltópontra érve is, parádés érkezés.

Miközben Ági futott, már a többiek is elindultak Pestről.

És a harmadik kocsi utasai is a helyszínen. Anett váltja Ágit.

Együtt.

Márk folytatja.

Mi már várjuk!

Laci váltott, aki olyan tempót futott hegyen-völgyön keresztül az északi parton, hogy mi azt síkon is megirigyeltük volna.

Időnként pihenni is kellett.

Tomi és Csabi következik.

Csabit az eső is elkapta.

Ezen a ponton az egyes autónak nagyobb szünet járt, megebédeltünk.

Viki közben elindul.

A két kipattintott legény már a táv közel felénél várakozik.

Rétesezés.

Vadó már a forróságban kezdi meg a kilométereit.

Rudi a második távján.

Anett után ismét én.

Itt már jobban odaléptem, mivel nem kellett több szakaszt vállalnom: 4:45/km, track itt. Kb. 20 fokkal melegebb időben, mint reggel.

Márk és Viki váltója.

Ági és Csabi ismét.

Márkkal és Fannival (aki remek segítő volt) állunk már nagyon közel a végéhez.

Csabi nem kifejezetten boldog az utolsó szakasz előtt, de ezen nem lehet csodálkozni: már éjfél körül járunk.

Anett futott be az utolsó szakaszon.

Lacinak és Rudinak hamarabb vissza kellett utaznia Pestre, ezért maradtunk csak nyolcan a végére, de ez egy remek tízes csapat közös munkája volt, ami után jogosan mondhatjuk: körbefutottuk Magyarország legnagyobb tavát!

Rengeteg humor és mókázás, még több logisztika fért ebbe a közel 24 órába. Nagyon sokat segített, hogy márciusban Vikivel és Tomival elmentünk a BSZM-re, abból tanultunk annyit, hogy itt már jelentős fennakadás ne legyen.

Gratulálok mindenkinek, én remekül éreztem magam, s bízom benne, hogy még nagyon sok versenyre eljutunk így, közösen! Köszi Nektek!

Update 2018.09.13. – Megjöttek a hivatalos pólók, volt némi késés, az enyém így néz ki hátulról: