Színház: Gólyakalifa

Hétfőn a Jurányi Házban néztük meg Ágival Papp Endre főszereplésével a darabot.

Kettéhasadt monodráma Babits A gólyakalifa című regénye alapján

Tábory Máté élete szép, akár egy álom. Álmai valóságosak, akár az élet. Ezekben ő egy mélyszegénységben, nevelőszülőknél felnőtt fiú, aki viszont jólétről álmodik: nyaralásról, tágas lakásról, szép lányokról. Ha egyikük elalszik, a másik felébred. Az álmok emléke mindkettejüket kísérti, a két élet egyre szorosabban fonódik össze, míg már mi sem tudjuk, hogy kit látunk a színpadon, hogy mi az álom és mi a valóság, vagy hogy egyáltalán van-e értelme különválasztani a kettőt. Babits története egyszerre lélektani dráma, thriller és tanulmány a társadalmi egyenlőtlenségről, amit a mai Magyarországon értelmeztünk újra. Nem kellett messzire mennünk.

Akarva akaratlanul összehasonlítottam a Lepkegyűjtővel, amiben Bereczki fantasztikus. Papp Endre viszont még ezzel a mércével mérve is megállja a helyét, azon túl, hogy abszolút izgalmas a skizofréniára hajazó történet, a színészi játék is feszültséggel, kettősséggel teli.

Remek szórakozás, de indokolt a 16-os karika, néhol kifejezetten nyomasztó a darab.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *