Nagypénteken leugrottunk Mezőkövesdre, hogy együnk, és beszélgessünk egyet családi körben (valamint Anyát is felköszöntsük).

Benéztünk egy étterembe is, és a tíz évvel ezelőtti “nem eszem rántott sajtot étteremben” – nem is fogadalmam, de valami olyasmi – megdőlt. Húst (mégiscsak Nagypéntek), halat és salátát ugyanis nem szerettem volna választani. A fél család hasonlóan gondolkodva ugyanerre ment rá.

Vannak itt finom fogások. Abban a Rózsa Étteremben ebédeltünk, aminek néhány hónapja leégett a teteje, de azóta nagyon szépen felújították – az ízek pedig továbbra is kiválóak.

Egy kis desszert.

Szuper délután volt, sokat nevettünk, beszélgettünk, majd késő este hazautaztunk Budapestre.