Dublin 3. nap – a futóverseny

A második nap finom ételei és italai után vasárnapra már csak az összepakolás, atletizálás, taxizgatás, valamint egy futóverseny maradt.

Ő itt Pipóka, az első bejegyzésben már említett kutyus.

Kicsit korábban érkeztünk a verseny helyszínére (Raheny), mert még át kellett vennünk a rajtszámot is.

A Dublinban (és Európa több nagyobb városában) népszerű myTaxival érkeztünk, ahová sikeresen beújítottam egy 20 eurós kupont, így ez az út ingyen volt. Egy csokesz fuvarossal utaztunk, igazi lepukkant volkzvágennel – vagy mi ez – csapattuk.

A versenyt a Raheny Shamrock Athletic Club szervezte: 34th AXA Raheny 5-mile Road Race.

Gyűlünk szépen. A gyerekeknek is rendeztek versenyeket kora délután, a miénk 15:00-kor indult. Összesen 5 mérföldet, azaz szinte pontosan 8 km-t kellett futni.

Itt már ment a tömörülés.

Izgulunk, már mennénk. Sietni kellett, mert utána indult a repülőgép vissza, s még ki is kellett érni a reptérre. A versenyszervezők épp emiatt nem is javasolták a részvételt számunkra (előzetesen Facebookon egyeztettem velük), de ez kihagyhatatlan élménynek tűnt. (És az is volt.)

A hatalmas tumultusban érzésre kezdtem, próbáltam kb. a 200-300. helyen mozogni, az jó szokott lenni ennyi indulónál (3531). Szépen lépdeltem, első km 4:18 úgy, hogy össze-vissza előzgettem. Mondom ajjaj, mi folyik itt, szépen beállok valaki mögé, aztán lassulni kéne. Második km 4:10. Itt már tudtam, hogy ez így nem fog végigmenni, vissza kell vennem, de a környékemen mindenki tolta, mondom jó, nyomjuk, de annyira ne, 4:27 és 4:22 a következő kettes. Itt már annyira végem volt, hogy alig bírtam lépni. Úgy éreztem, hogy 5:10+ fogom futni a maradékot, de aztán erőt vettem magamon, s 4:48, 4:52, 4:48, 4:33 átlagokkal becsusszantam. Nem tett jót az egómnak, hogy folyamatosan előztek az emberek, az most mellékes, hogy mindenki atlétika klubos alsót-felsőt viselt, én meg csak bohóckodtam ott.

Sokkal nehezebb verseny volt, mint a félmaraton, de csak magamnak és a hülyeségemnek köszönhetem, hogy ennyire elbonyolódott. Végig lehetett volna menni egy stabil 4:30-cal, de ahhoz nem szabadott volna így kilengeni az elején.

A mért eredményem 36:17 a 8 km-en, ami valószínűleg új személyes rekord (bár nem szoktam nyolcakat futni). Átlag 4:32/km. Polar track itt. Az első helyezett eredménye 23:38 lett, 2:57-es km-átlag, wow! Ez (bár nincs 8 km-es táv) már bőven olimpiai idő, hasonlítsuk össze pl. a 10.000 méteres világrekorddal, ami 26:17.53 – 2:37-es átlag. Oké, ez így kiszámolva jelentősebb különbség, mint gondoltam, de mégis a világrekordhoz viszonyítunk… iszonyat tempót mentek a srácok.

Végül 738. lettem 3531-ből, ami elég gyengének tűnik, de tényleg tele volt sportolóval a mezőny eleje. Ági is ügyesen végigfutotta, s még teljesen simán, mondhatni bőségesen, másfél óra várakozással elértük az esti járatunkat Budapestre.

A reptérre is myTaxival utaztunk, miközben a román sofőrünkkel átbeszéltük a magyar-román viszonyt és az ír életet, majd véletlenül ott hagytam a sapkámat a hátsó ülésen. Pesten a Deák téren még beregisztráltam a Taxify-ra, és hazakuponoztuk magunkat (részben). Így ért tehát véget a mi kis kalandunk Ágival Írországban. Érdemes elolvasni az első és második nap történéseit, ha még nem tetted.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *