Dublin 2. nap – Trinity College, pubok, belváros

Az érkezést és az első napot követően a másodikat is a városban töltöttük.

Első célpontunk a Trinity College, annak könyvtára, illetve Molly Malone szobra volt.

Molly Malone tulajdonképpen egy, az ír fővárosból származó dal, ami az idők folyamán Dublin nem hivatalos himnuszává nőtte ki magát. Érdemes meghallgatni itt lent. Aki gitározni szeretné, az erre menjen tovább.

Ez már a Trinity College udvara, valamint a híres ír történész, William Edward Hartpole Lecky szobra.

Az egyetem könyvtárában még a Harry Pottert is forgatták anno, gyönyörű ívek és boltozat jellemzi, fantasztikus érzés már csak belépni, beszagolni is.

A kellsi kódex is itt kap helyet, ami Írország egyik legfontosabb nyelvi emléke.

Az írek nemzeti jelképe, Brian Boru hárfája a középkorból szintén itt látható. Kevesen tudják, de mindössze három ország van a világon, amelynek hangszer van a címerében, az egy egyik éppen Írország. Ebből is látszik, hogy mennyire fontos a zene az ír hagyományokban. (Nekem egyébként odakint esett le, hogy a Ryanair logója is hárfa, nem véletlenül.)

Sétálgattunk, s valahol ebédelni szerettünk volna, amikor szembe jött az Ír Nemzeti Galéria.

Gyorsan beugrottunk az ebédlő részbe, s ha már ott voltunk, falatozás után megnéztük az Aftermath című William Orpen kiállítást (Aftermath: The War Landscapes of William Orpen).

A műértés után közvetlenül Oscar Wilde-hoz köszöntünk be.

Kennedy-ék.

Eljött az este, pubba indultunk. Először a The Stag’s Headet szemeltük ki, de annyira tele volt, hogy át kellett települnünk a Dame Tavernbe. És milyen jól tettük!

Először itt is csak a pultnál volt hely, de aztán…

…felszabadult egy kis asztalka épp akkor, amikor az élőzenéhez összepakolta hangszerét a fiatal művész úr.

Hallgassátok meg a hangulatot, a zsizsegést a fenti videón, imádtuk!

Mellénk ült egy ír, negyven körüli úriember, kicsit beszélgettünk, elmondta, hogy mennyire szeret itt élni, s hogy jó helyre jöttünk. Egy család viszi a pubot évtizedek óta – ez látszott is a csaposon, egyszerre három dolgot csinált, a bankkártyát elvette, fizetett, visszaadott (másnak KP-ból), közben csapolt, Guinnesst állni hagyta, de időben visszatért, áh, profi volt az egész.

Összetört egy pohár valahol, s a tömeg egyszerre őrjöngött, tombolt, s ordított fel, taps, ováció, wow. Általános iskola óta (akkor is leteremtettek érte Makai Zolival) nem tudtam egy kiadósat kárörvendeni ilyen helyzetben, az írek viszont mindenben partnerek voltak, még ebben is! :D

Ezt a számot pedig közösen énekeltük mindannyian. Csodás volt a refrént kiabálni! (Tom Petty – Free Fallin’)

Nagyon ajánlom ezt a helyet, de elvileg a többivel sem lehet nagyon mellé lőni. 5,2 EUR volt egy pint Guinness, ami közepes árfekvésnek számít, belvárosban inkább olcsónak.

Vacsorázni szerettünk volna, így a korábban Tomi által javasolt Bunsenhez sétáltunk. Közben szóba került valahogy a Chapel Royal, amit Ági csirkerojálnak értett, néhány másodpercig nem kaptam levegőt. :D

Ez valami baromi jó volt: odaértünk, full tele volt, de mondta a lány, hogy adjam meg a nevem, telefonom, emailcímem, s majd szól. Ez úgy nézett ki valójában, hogy folyamatosan tudtuk trackelni, hányan vannak előttünk, majd tényleg kaptuk az értesítést, amikor felszabadult a helyünk. Nem akartam elhinni, de ez már tényleg a 21. század.

A pozitív élményt csak tetézte, hogy ez itt az étlap. Szeretem az olyan helyeket, ahol nincs nagy választék, de az a néhány dolog friss, finom, tökéletes.

És ez a sajtburger az volt. Nem mondom, hogy a krumpli nem lett volna jobb egy kis olvasztott sajttal, de így is szuper volt az összhatás. Nagyon meg voltunk elégedve, s jól is laktunk.

A szombat éjszakai Dublin utcáin sétálva egy kisebb fiúgárda a buszmegálló mellől, lentről integetett a harmadik emeleti ablakban tetszelgő lánycsapatnak, és finoman jelezték is nekik, hogy ugyan mutassanak már magukból valamit – nagy röhögés. Mivel másnapra futóversenyt terveztünk, ezért nem szerettünk volna hajnalig dajdajozni, hazabuszoztunk, és valamikor hajnali 1 körül lefeküdtünk aludni. Az utolsó napról később.

2 thoughts on “Dublin 2. nap – Trinity College, pubok, belváros

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *