Dublin 0. és 1. nap – Guinness Storehouse

Január végén Ágival egy hosszú hétvégére kiugrottunk Dublinba, s megnéztünk ezt-azt. A kiutazás és az első nap beszámolója.

Először is fontos megjegyezni, hogy végre normális lábtérrel utaztam, valahogy kifelé és visszafelé is emergency ülésre raktak, szóval nagyjából feküdni is tudtam volna. Ági hasonlót kapott, csak legelöl. A Ryanair pedig tényleg tökélyre fejlesztette az utas szívatását – egyszerre véve meg a két jegyet is sikerült a repülő két külön részébe kerülni. Megoldottuk persze, mert épp volt kifelé és visszafelé is szabad hely egymás mellett, de ez nem a légitársaság érdeme.

Lassan megérkezünk. Remekül látszanak a kivilágított gócpontok a szigeten (bár szerintem ez még UK volt).

A reptérről busszal haladtunk a belváros felé.

Onnan pedig gyalog. A szállásunkat természetesen Airbnb-n kölcsönöztük (Griffith Hall), s mint utóbb kiderült, a hostunk egy Szlovákiából 10 éve kitelepült magyar srác, Viktor. Szuper kedvesek és jófejek voltak a feleségével, Damarysszal együtt. A kutyusukat Pipókának hívták, ez végigkísérte a három napos kirándulást: egymást is így szólítottuk. :)

Ez pedig már másnap reggel: utazunk be. Kicsit megszívatott a Google Maps, egyik oldalról a másikra mászkáltunk (bal oldali közlekedés), két buszt elengedtünk, mire kiderült, hogy az lesz a mi irányunk. (Már visszafelé jött a sofőr a járgányával, akit ismét ki akartam kérdezni, hogy mi-merre, ránéztem, majd ennyit tudtam kinyögni: “Uhm, you are the same guy“. Ezen nevettünk utána percekig Ágival. :D) Az egész huzavona cca. 60 perc extra szórakozást jelentett, de nem volt zavaró, mert közben nyugodtan elfogyasztottuk a Donnelly’s Bakery-ben vásárolt, ízletes reggelinket.

Odaszóltunk a Guinness Storehouse-ba, hogy késünk a megbeszélt időponthoz képest, de ez nem érdekelte őket különösebben, jelezték, hogy menjünk nyugodtan, várnak szeretettel.

Online vásároltuk a jegyeket még itthon (35 euró két főre), de ellenőrzés nem volt, lazán besétálhattunk volna ezek nélkül is.

Bejutottunk, kezdődik.

Sok szintes (talán hét) az épület, s minden emeleten tanulhatunk valamit a sörkészítésről, az alapanyagok fontosságáról, a szállításról, marketingről, stb.

A Ganz-gyár is meg van említve.

A híres folyamat.

Kóstoltunk is, itt még nekünk csapoltak egy kis, kb. decis pohárba.

Hordók.

A szállítás vonattal.

Marketing.

Megtanultuk, hogyan lehet profin Guinnesst csapolni, és ezzel kapcsolatban egy jópofa bizonyítványt is kiállítottak. Először lefelé, aztán a végén felfelé kell tolni a kart, de csakis miután pihentettük, hagytuk leülepedni, eloszlani a nitrogénbuborékokat, s a sörünk egyszínű rubinvörösre váltott.

Ezzel a két korsó sörrel pedig felmentünk a Dublinra 360 fokos panorámát biztosító Gravity Barba.

Ha már úgyis ott voltunk, kár lett volna kihagyni az ötödik emeleti híres étkezőt, a Brewers’ Dining Hallt.

Ebédidő: Beef and Guinness stew + Guinness Chocolate Mousse.

Az utcán megtaláltuk Ági boltját is.

Itt alul pedig az látszik, hogyan lehet a Coca Cola betűtípusával és formavilágával egy egészen más terméket előállítani. Koppintás.

Dublin egykori városfala, jelenleg kvázi a centrumban. Séta közben benéztünk a St. Augustine & John the Baptist templomba is, de erről nincs kép.

A Szent Patrik-székesegyház és gyönyörű, zöld parkja. Az időjárás nem volt túl kedvező (bár nem esett, ami remek), de nem is vártunk jobbat január végén.

Belülről pedig ilyen.

Ági grafitkarcozik (már ha ezt hívják annak, valószínűleg nem – rézmintákat satíroz ceruzával, ami így átüt a fehér papíron).

A Különvélemény c. filmben volt ilyen hatalmas multifunkciós asztal/tér, rögtön rámoccantam, s pörgettem-forgattam a tudást.

Ági közben ablakpuzzle-özött. Ahhoz képest, hogy gyakorlatilag egy templomról beszélünk, szuper interaktív dolgok kaptak helyet benne.

III. Vilmos király (trón)széke.

Erre a műfára pedig fel lehetett akasztani egy-egy papírcetlit, üzenetet küldve elhunyt szeretteinknek, vagy egyáltalán csak emlékezni rájuk.

Hazafelé pedig még élveztük az emeletes busz és a dublini utca pénteki munka utáni, sajátos bájait.

Este még kiugrottunk futni, hogy megismerjük a környéket, s könnyed, nézelődős tempóban teljesítettünk egy laza nyolc kilométert. Ezt követően a Di Lucia’s-ban kértünk elvitelre egy-egy hambit, amit otthon fogyasztottunk el.

A második napról itt írtam.

2 thoughts on “Dublin 0. és 1. nap – Guinness Storehouse

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *