Társasozás Csepelen

Szombaton folytattuk szűkebb körben a szilveszteri és a korábbi társasjátékozást.

Nem tudni, hogy a finom fahéjas-almás nasi, vagy valami más tényező játszott szerepet benne, de végre sikerült legyőzni az 5. könyvet. Ha nem jön össze a megfelelő sebzés, akkor a következő lappal végünk is lett volna, szóval mondhatjuk, hogy szerencse, de inkább gondoljunk az eddigiekre pechként. :)

A hatodik rész az ötödikhez képest sokkal könnyebb volt, gyakorlatilag kihívásmentesen mentünk végig az új skillekkel felvértezve. A hetedik, s egyben utolsó könyvre már nem maradt idő, várható, hogy annak nekifutunk még egy másik alkalommal.

3 thoughts on “Társasozás Csepelen

  1. “A hatodik rész az ötödikhez képest sokkal könnyebb volt, gyakorlatilag kihívásmentesen mentünk végig az új skillekkel felvértezve.”

    Mondjuk nem csoda, figyelembe véve, hogy a hatodik könyv nagy részében semmi nem történik: Malfoy bujkál a padláson, Harry időnként különórára jár (meg aggódik, de az nem történés), meg a gyerkőcök élik a kis magánéletüket. Aztán a végén valami “esemény” is van, de az nem sok (csak jelentős); kb. az egész könyv csak egy eseménytelen felvezetés a nagy bummhoz. (Ezzel együtt is talán ez a kedvenc részem. =) )

    1. Azért ennél jóval több dolog történik benne, pl. az egész könyv negatív főszereplőjének alapjait a hatodik könyv fekteti le.

      1. Persze, de igazából “csak” megtudjunk olyan dolgokat, amik régen történtek. Mármint, bakker, Dumbledore kb. egész tanévben logokat hajkurászik, amit aztán Harryvel elolvasnak. Szóval a könyv végéig kb. senki nem csinál semmit, legalábbis látványosan nem. (Najó, a gyerekek smárolnak, az elég látványos. :D) Tudjukki meg csak vakargatja Nagini füle tövét, és várja, hogy Malfoy meghekkelje a kidobott szekrényt…. Basszus, nagyon ráért az öreg. :D Az már Rowling néni érdeme, hogy ezzel együtt is tökre lekötött a könyv.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *