Adrian Mole újabb kínszenvedései a felnőttkor küszöbén

Nem csak Adrian Mole, hanem mi magunk is szenvedünk a felnőttkor közepén, miközben nézzük ezt a darabot. Külön kellemetlen, hogy a jegyet ajándékba adtam Vikinek a 25. születésnapjára, hogy majd milyen jól mulatunk egy vasárnap kora délutáni előadáson közvetlen ebéd után, esetleg vacsora előtt.

Imádtam a könyveket tiniként, sokszor kacagtam a második stúdiumokon magamban, mert szórakoztatónak, s jólesően csetlő-botlónak találtam az egész univerzumot. A színpadon mindebből semmi, de konkrétan semmi nem jön vissza. Egyszer tudtam nevetni, pedig a téma hálás lenne egy minimális dramaturgiával vagy legalább forgatókönyvvel. Gáspár András rendezése kevés, sőt, gyenge, s hogy még ezt követően a színpadon körbedicsérik egymást a szereplők és a stáb, az már mindennek a teteje. Elhangzott a rendező szájából, hogy Balázs Ágnes a kortárs szövegírás egyik legnagyobb művésze (nem szó szerint), majd utána számomra is kiderült otthon, hogy a saját feleségét méltatta szemtől szemben. Ez még akkor is kínos, ha színigaz. A cipőmárka reklámozást már nem is részletezem. Nem ajánlom.

3 thoughts on “Adrian Mole újabb kínszenvedései a felnőttkor küszöbén

  1. Kedves István,

    Sajnáljuk! Ostobaság lenne tőlünk, alkotóktól, ha minden – akár pozitív, akár negatív – észrevételt komolyan vennénk. Tesszük a dolgunk, értéket teremtünk, és aztán a közönség vagy vált jegyet, vagy nem… Egyenlőre inkább nagyon igen.Mert ez az előadás szakmai és közönség siker!

    Választanunk kell persze néhány etalont, akiknek a véleménye viszont számit és mivel a színház élő műfaj, így az esetleges szakmai észrevételeiket beépítjük, ha arra érdemesek a következő előadásba. Nos, ön nem tartozik ezek közé!
    De ugye megbocsájt, ha Vekerdy Tamás igen pozitív szakmai véleményét, ami bízunk benne, hogy majd eljut Önhöz, fontosabb szakmai véleményként kezeljük… És van még jónéhány szakmabeli, akik megerősítették: ez egy minőségi produktum. Balázs Ágnes a hazai gyerekirodalom egyik legminőségibb neve, nézzen utána, ha tájékozatlan. Ágnes a Móra Kiadó elismert szerzője és öröm volt a színészeknek és nekem is a professzionális anyaggal dolgozni. Igen, a szakma tudja, nem titok, hogy társak vagyunk és sok csodálatos dolgot teremtettünk és fogunk teremteni! Az a minimum, hogy egy ilyen ünnepen, nyilvánosan elismerem a csodálatos, szakmailag sikeres munkáját!Köszönjük, hogy ellátogatott a Hatszín Teátrumba! Mi telt házak előtt folytatjuk.A Converse Webshop támogatásával. Bizony: ők nem egy nagy cég, de erőn felül mellénk álltak! Járt a köszönet!

    Köszönjük Önnek is!

    Szerencsére a célközönségünk lelke tiszta, és nem jut el hozzájuk az a negatív flow, ami az Ön bejegyzésèből sugárzik!

    Üdv:

    Gáspár András
    drámatanár, színész, rendező

    1. Kedves András,

      először is köszönöm, hogy megosztotta véleményét, meglátásait mind a bejegyzéssel, mind a darabbal kapcsolatban.

      Az érték mint olyan és az, hogy a darabra hányan vesznek jegyet, nem mindig, sőt, gyakran nincsenek korrelációban. Ez Hollywoodra, a filmkészítésre régebb óta, s talán nagyobb mértékben igaz, de a színháznál is észrevehetünk hasonló tendenciát. Rögtön leszögezném, hogy én ilyen alapon nem ítélek meg semmit: ha egyedül ülök a nézőtéren, de az előadás megmozgat, bevon, elgondolkodtat, vagy akár “csak” szórakoztat, tudom értékelni – ilyen szempontból mindenevő vagyok. Egy filmes párhuzammal élve: nem ugyanazt az esztétikumot és nívót képviseli pl. Bergman Hetedik pecsétje, mint Nolan Sötét lovagja, de mindkettőnek helye van, s véleményem szerint kiválóak, csak nem ugyanazon a síkon.

      Azzal teljesen egyetértek, hogy az adott témában jártas, hozzáértő, sokat látott emberek véleményére érdemes hallgatni, de azt is gondolom ugyanakkor, hogy fontos lehet időnként kívülről jövő benyomásokat is figyelembe venni, mert egy másik nézőpontot, szempontrendszert mutathatnak. A fenti bejegyzés természetesen nem ilyen, inkább a darab után néhány perc alatt eszembe jutott foszlányokat, benyomásokat tartalmazza, amiből építkezni nyilvánvalóan nem lehet. Talán erre gondolhat akkor, amikor azt írja, sugárzik belőle a negatívum, a “negatív flow”.

      Reméltem, hogy nem megy félre a Balázs Ágnessel kapcsolatos mondatom, de ezek szerint nem jött át az alapfeltevés: Ágnes sokak által elismert, rengeteg kiemelkedő eredményt elérő, köztiszteletben álló író, ezt egy pillanatra sem vitattam, hogy is tehetném, nekem az egész színházművészet pusztán hobbi a nézői oldalról. Bízom benne, hogy ez árnyalja a fent leírtakat.

      András, köszönöm még egyszer, hogy reagált, a lehető legjobbakat kívánom Önöknek, s remélem, hogy Színházak Éjszakáján vagy más hasonló rendezvényen tudunk személyesen is beszélni, ha ehhez van kedve, ideje, affinitása.

      Üdvözlettel,
      Kis István

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *