Visegrád Fellegvár Csúcstámadás

Az izsáki futást követően vasárnap a címben jelzett visegrádi versenyre látogattunk el. (Anya, Ági, végül ott még találkoztunk P. Ivettel és egy barátjával.)

Egészen csodás idő, tűző nap kísért a délben induló, 5,5 km hosszú távon.

A lenti nagy parkolóból rajtoltunk, s egészen a várig szaladtunk, sétáltunk, ki-hogyan. A cél a megérkezés volt.

A jó hangulathoz a dobosok is sokat hozzátettek.

Ivett is tolja.

Korabeli jelmezek.

Az érem anyaga közepes, a formája nagyon megnyerő.

Anya is teljesítette a távot.

Új barátunk, Castro.

Eredményhirdetés.

Felül látszik az eredményem, röviden: elég nehéz volt. Viszonylag jó tempóban indultam, de aztán a folyamatos emelkedés olyan szinten kifárasztott, hogy végül egyszer-kétszer bele is kellett sétálnom. Mivel ezt tudományosan is tudtam igazolni a 194-es pulzussal (kb. 198 a maxom), így rossz szájíz nélkül bevállaltam. Ami még borzasztó kellemetlenül érintett, az a vár alsó kerületébe történő felérés. Mindenki tombolt, tapsoltak az emberek, azt hittem, hogy a kapuban van a cél, így egy erős felfelé tempózás (lépcső + emelkedős sprint) után ugrottam be a célba – majd szóltak, hogy már nem sok van, még 400 méter. Itt teljesen végem volt, 270 m szint, majd egy erős rohanás után nem ezt vártam. Belesétáltam utoljára, s állítom, hogy itt buktam a legtöbbet.

Végül azért felértem, ilyen fejjel:

Még szerencse, hogy nem izzadtam le. 6:21-es átlag, a tracken a többi infó is megtalálható.

Profik is képviseltették magukat, kint tanyázott az Ensport is. Mivel nem volt hivatalos időmérés, ezért nem tudom a pontos helyezésemet, de az biztos, hogy a férfi top10-be bőven nem fértem be 34:58-cal (az első 24:30 körül ment, wtf, az síkon sem gyenge futás), a nőknél 5. körüli helyet csíptem volna meg. Brávó. :D

Nagyon tetszett a verseny, s ahogy beszélgettünk, úgy tűnt, a többiek is élvezték, szerintem jövőre is menni fogunk.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *