Toivon tuolla puolen

Aki Kaurismäki finn rendező legújabb filmjét, A remény másik oldalát néztük meg szombat délután a Puskin Moziban Jucival, Judittal és Tamással.

Wikström utazó ügynök, aki egyszer csak megunja a férfiingekkel való házalást. Hátat fordít munkájának és eddigi életének: nagyobb összeget nyer pókeren, és vesz egy éttermet, hogy a vendéglátásban próbáljon szerencsét. Khaled, a szír fiú egy szénszállító hajó rakománya közé bújva érkezik Helsinkibe. Kérelmét elutasítják, de az országban marad, és egy napon Wikström éttermének hátsó udvarában bukkan fel. A férfi munkát ad neki. Hamarosan szűkszavú, ám annál szorosabb barátság alakul ki az étterem dolgozói – a tulajdonos, a pincérnő, a szakács, a kutya – és a fiatal menekült között. /port.hu/

A hangulatában nagyon erős film pátoszok nélkül reflektál a menekültválság kérdésére, elfogultságtól mentesen mutatja be Khaled, a szíriai menekült mocorgását a finn térségben.

“Imádom ezt az országot, segíts, hogy hagyhatnám el!” /Khaled – nem szó szerinti idézet/

Az abszurd humort sokan élvezték a moziteremben, szerintem is ültek a legtöbb helyen. Kiválónak találtam a fényképezést is, ami nagy mértékben hozzájárult a film speciális hangulatához.

Este némileg boncolgattuk még az Ezüst Medve díjjal is kitüntetett mozi vélt üzeneteit, de a lehetséges opciók közül nem sikerült egy közös, egyértelmű álláspontot kialakítani. Személy szerint nekem hiányoztak a részletesebben kidolgozott karakterek, de valószínűleg ez is a művészi vízió és koncepció része.

One thought on “Toivon tuolla puolen

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *