A tigris és a majom

Még szó sem volt rendszerváltásról, de már a nyolcvanas évek végén jártunk, és én éppen Iraelben voltam előadáskörúton. Tel-Avivban laktam, éjszaka nem tudtam jól aludni, csavargattam hát a rádió keresőjét, és rászaladt a Kossuthra. Ezt megírtam az Izrael könyvemben is, de azért elmondom.

popperA Bagoly című éjszakai műsorban éppen Bulányi atya beszélt. Objektív hangon, egyáltalán nem gyűlölködve mondta a következőket: ő élete során azt tapasztalta, hogy a zsidó populáció képzettebb, jobb az áttekintő képessége, jobb szervező, mint a magyar. Ezért nem értem, mondta, ez az intelligens populáció miért nem veszi már hétszáz éve tudomásul, hogy mi nem kérünk az ő tehetségükből. Ez Magyarország, legyen rosszabb értelmiségünk, de magyar legyen. Ahogy valószínűleg Izrael sem kér a palesztinok tehetségéből. Mi, magyarok, mondta, ezt próbáljuk elérni Szent László király zsidókorlátozó törvényei óta. Tény, hogy néha megengedhetetlenül embertelen eszközökkel próbáljuk elérni, de végső soron arról van szó, hogy köszönjük szépen, nem kérünk a tehetségetekből. Tudja, egészen más ezt Tel-Avivból hallgatni, mint Pestről.

Tulajdonképpen megértően fogadtam a nyilatkozatot: joga van egy embernek így látni a dolgot. Közben azonban eszembe jutott a Magyar Pszichológiai Társaság fennállásának jubileumi ünnepsége, ahol is a szünetben odajött hozzám egy keresztény barátom, és azt mondta: Nézd meg. Felültek az emelvényre a szakma nagyjai. A Magyar Pszichológiai Társaság elnöke, Mussong-Kovács Erzsébet – zsidó; a titkára, Ranschburg Jenő – zsidó; a Magyar Pszichológiai Szemle főszerkesztője, Popper Péter – zsidó; az Akadémiai Bizottság elnöke, Ádám György – zsidó; az Akadémiai Bizottság elnökhelyettese, Hunyadi György – zsidó; fent ülnek az egyetemi tanárok: Salamon Jenő – zsidó. Fent ül tíz zsidó és egy nem zsidó, Pataki Ferenc, a Pszichológiai Intézet igazgatója. Nézd, mondta, ezt nem lehet csinálni. Ettől van antiszemitizmus. De hát nem azért neveztek ki minket, mert zsidók vagyunk, mondtam. Nem számít, felelte; a közvéleményben az már botrányosnak számít, ha egy szakma vezérkarából egy kivétellel mindenki zsidó. Erre én mondhatom azt, hogy mekkora marhaság. És a lelkem mélyén így is gondolom. Csak hát tudom, hogy a közvélemény nem belőlem és a hasonló gondolkodásúakból áll. Úgyhogy Bulányi atya figyelmeztetése erősebben hatott rám, mint gondoltam.

Popper Péterrel beszélget Mihancsik Zsófia a címben említett könyvben.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *