Standard

Mol Bubi

Előfizettem szombat délután Mol Bubira. Interneten regisztráltam, foglaltam időpontot két órával későbbre, bementem a Deákon a BKK ügyfélközpontba, ahol semmilyen módon nem tudtam kiválasztani, hogy időpontra jöttem, de így se kellett sokat várnom. A rövid fizetés és szerződéskötés körüli hercehurcát követően máris a kezemben foghattam a féléves bérletemet. Nyolcezer forintot kérnek ezért, amiből háromezer forint “elfogyasztható” azon túl, hogy az első fél óra mindig ingyenes (árak).

Rögtön ki is próbáltam, a Deákról a Dózsáig tekertem. Verdikt: nehéz hajtani, de a belvárosban tökéletes közlekedési eszköz lesz. (Négy biciklit is ki lehet venni egy regisztrációval, ami kifejezetten kellemes hír, ha társasággal mozognátok.)

Standard

A Pál utcai fiúk (színház)

A Vígszínház bérletünk utolsó darabja volt Molnár Ferenc klasszikusának (A Pál utcai fiúk) feldolgozása. Az előző két előadás hihetetlen csalódás (1, 2) volt, de Marton László rendezése, s a Dés László-Geszti Péter páros zenéi rendkívül feljavították az eddigi fanyar szájízt. Igen, sokkal befogadhatóbb a minden magyar által ismert történet, de nem csak erről van szó: a cselekményt sikerült egy csodás burokba tenni, egy faragott fatálcán, egyszerűen, de mégis nemesi módon tálalni. A regényből korábban azért nem készülhetett prózai feldolgozásokon kívül zenei alapokon nyugvó darab, mert a jogutódok ezt nem támogatták, egészen mostanáig.

Dés András (Dés László fia) remek intrókat és átvezetőket tervezett, sok esetben a színészek maguk adják a zenei játék elejét, ritmikai alapját, s ez fordul át nagyobb erejű háttérmuzsikává. Mindez együtt, a grund, az érzelmes dalok, az egyszerűség olyan szépen forrnak egybe, hogy a végén többszöri vastaps után sem akarod elengedni a színpadon lévőket. Nagyon szép munka (még Geréb jellemfejlődésének teljes elfelejtését is hajlandó vagyok megbocsájtani)!

Standard

Quiz Night – Tóth Kocsma

A múltkori sikeren felbuzdulva létrehoztunk egy saját gárdát, s Ágival, Vikivel és Lacival részt vettünk tegnap az első közös kocsmakvízünkön a Tóth Kocsmában. A csapatnevünk Jon Snow lett, ahogy a fenti képen is látszik, egyetlen okból kifolyólag: “You know nothing, Jon Snow!”. Alig találtunk helyet, de végül a kvízmesterrel, Benivel, le tudtuk egyeztetni, s nekivághattunk a remek hétfő esti kalandnak.

A hely maga kiváló, közepes árfekvésű, kedves pincérekkel, igényes környezettel és tiszta mosdóval! A hangulat is fantasztikus volt, sokat nevettünk a csapatokkal együtt. 33 pontunk lett, az első 45-tel nyert (a +10-es kérdéscsokrot sikerült nullázni azzal, hogy Svédországot tippeltük legkevésbé korrupt országnak, Dániát kellett volna). Nem is rossz, innen csak felfelé! :)

Standard

Wellness Siófokon

A múlt hét végén elmentünk Anyával wellnessezni, mert még sosem volt ilyenen korábban. Karácsonyi és születésnapi ajándékként adtam még neki a siófoki kikapcsolódást két főre, amire végül együtt utaztunk. Kedvenc mondatom: “Majd mutasd meg azért, hogy hogyan kell wellnessezni!” :)

Remek két napot töltöttünk el a CE Plaza Hotelben!